Nagy Sándor vagyok – magkémikus & miegymás. A sorrendben nem vagyok egészen biztos. Talán elsősorban az utóbbi, de ennek beismerése rontaná a renomémat. Maradjunk tehát annyiban, hogy Nagy Sándor m&m.
Úgy vettem észre, hogy egy ideje már az Edge sem ajánlja fel az Internet Explorert a Java appleteket tartalmazó weboldalak megnyitására.
Ezzel egy hosszú és keserves út végére értek azok, akiket a mindenféle biztonsági beállításokkal való kényszerű bütykölés még mindig nem riasztott el attól, hogy kedvenc Java appletjeiket életre keltsék a képernyőn.
Pedig milyen kár értük! – gondoltam 2016. februárjában, amikor látván, hogy a vég elkerülhetetlen, készítettem egy GIF katalógust az "utókor" számára aról, hogy is néztek ki ezek a szimulációk a gyűjteményemben. Abban reménykedtem, hátha valakinek kedve támad HTML5-ben reprodukálni némelyiket.
Kattints ide, ha kíváncsi vagy rá, mit rejt a Java appletek GIF katalógusa című Google Fotók albumom.
Nos, akkor még sejtemem sem volt róla, hogy hamarosan születik majd egy zseniális és ráadásul ingyenes eszköz, a címben említett CheerpJ Applet Runner, mely képes lesz a Java appletek futtatására, mi több, még Javát sem kell telepítened a gépedre.
Hogy hol kapható?
Egy helyet biztosan tudok. Ha Chrome böngészőt használsz, ahogy én, akkor csak egy pár kattintásnyira van Tőled a megoldás. Szépen bemész a Bővítményekbe, és kiválasztod magadnak ezt:
A CheerpJ nem tolakodó. Ha nem csírpeltél mostanában egy webhelyen, akkor engedélyezned kell, hogy Java appletet keressen.
Kattintásra ez jön elő – itt jelezheted neki a szándékodat:
Arra gondolsz, kinek vannak még Java appletje, mikor már mindenki HTML5 szimulációkra tért át?
Hát nekem. Ha sietsz, akkor a webhelyemen még több applet gyűjteményt is találsz elsősorban a fizikai tudományok területén. Íme:
Ami az Asimov Tékát illeti, abban nemcsak Java szimulációk vannak, hanem másfélék is. Viszont a Javákat 2021. január 20. és február 5. közt ellenőriztem. A többségük tökéletesen működik. Olyan is akad, amelyikben apró hiba van. És sajnos vagy tízet ki kellett selejteznem, vagy nem az én webhelyemről futott, és a gazdája lemondott róla.
Az apró hibák leginkább az adatbevitellel kapcsolatosak. Minél kompaktabbra és csinosabbra tervezte a szerző a paraméterek változtatását (csúszka, ablak), annál kínosabb most kezelni. Itt van például egy GIF az egyik kedvencem eredeti működéséről. Az applet címe Ponttöltésrendszer elektrosztatikus potenciálja. Ezt sokszor használtam arra előadáson, hogy a hallgatókkal érzékeltessem az elektromos árnyékolást, a dipólusokat, stb. :
Ha ide kattintva kipróbálod élőben, látni fogod, hogy nem kis fáradságba kerül kiválasztani azt a töltésértéket a lehetségesek közül (-3, -2, -1, +1, +2), amelyiket éppen szeretnéd.
De persze az a legnagyobb probléma, hogy több appletemnek már csak az emlékét őrzik a GIF-jeim (vagy azok sem), mert már sehogyan sem lehet lejátszani őket.
Hogy mi ennek az oka? Az, hogy a Java sokat változott az elmúlt 20 évben, és a szabályok változtak/szigorodtak. A Java 6 után már volt egy pár a régi appletek között, amelyik becsődölt. A 7-es kimondottan sok áldozatot szedett. A CheerpJ pedig – ezt majdnem elfelejtettem mondani – a Java 8 szabályait követve értelmezi és teszi át JavaScriptbe/HTML5-be azt Java bináris kódot, amit az oldalon talál, majd ezt a már biztonságos kódot futtaja Java nélkül.
Bárcsak kitalálna valaki egy olyan megoldást, amely a Flash swf fájljaival bánik hasonló módon!
Így néz ki, amikor a CheerpJ kezelésbe veszi az appletet:
Ebben a kódfejtés, majd a letőltés pillanatok alatt lezajlott, és az applet helye csak további néhány másodpercig maradt üresen. De sok olyan appletem van, mely elég sokáig töltődik. Mindenesetre az a benyomásom, hogy a CheerpJ közreműködése nem lassítja, hanem gyorsítja a kibontakozást. Íme az applet képe futás közben:
Végezetül ajánlom a figyelmedbe az alábbi appletet kipróbálásra. Semmilyen formában nem láttam még párját a címében megfogalmazott témában:
Ahogy az az Adobe 2020-as bejelentése alapján várható volt, 2021. januárjában megszűnt a Flash appletek támogatása a böngészőkben. Nem azonnal, de hamarosan. Január 20-ig többen is jelezték nekem, mint a NagySandor.EU webhely gazdájának, hogy a böngészőjük nem hajlandó már lejátszani ezeket. A probléma nemcsak az Asimov Téka és a Harrisonia nevű animáció/szimuláció gyűjteményeimet érinti, hanem a PhET Flash szimulációi esetében is fennáll. Egyik látogatóm feltette a kérdést, hogy „van-e valami mód, hogy ezeket meg lehessen nyitni”.
A válaszom az, hogy a weboldalakba ágyazott Flash appleteknek alighanem végleg befellegzett (hacsak nem lesz ezeknek is egy "CheerF Applet Runner" bővítményük a CheerJ mintájára, amit kétlek), ám maguk az animációk/szimulációk továbbra is használhatók lesznek – vagy legalábbis egyelőre még használhatók – ha megvannak a szükséges kellékek/eszközök hozzá.
A lejátszás kellékei
A Flash appletek többsége egyetlen .swf fájlra hivatkozik a weboldalon, melyben minden benne van, ami a futtatásához kell, beleértve az offlájn futtatást a saját gépeden, feltéve hogy
van a gépeden egy offlájn Flash lejátszó(Flash Player projector),
és ha ott van a gépeden az az .swf fájl is, melyre a Flash appletet tartalmazó weboldal hivatkozott.
Nos, a lejátszót – flashplayer_32_sa.exe néven – még mindig le tudod tölteni az Adobe oldaláról. A programot telepíteni sem kell. Ha duplán kattintasz az .swf fájlra, már indul is a Flash animáció a maga ablakában, minden böngészői segédlet nélkül.
Elképzelhető, hogy elsőre nem indul el a program, hanem feljön egy ablak, melynek segítségével Neked kell társítanod hozzá a letöltött exe fájlt. Ehhez persze, tudod kell, hogy hova tetted letöltés után.
Ebben a bejegyzésben az 1. és 2. pontok teljesüléséhez akarok segítséget nyújtani Neked, különös tekintettel a NagySandor.EU helyen és a PhET webhelyén található Flash szimulációkra és animációkra.
Ha speciálisan pont a Harrisonia 70 animációjának egyikére vagy az Asimov Téka Flash animációira fáj a fogad, akkor elárulom, hogy nem magadnak kell kibányásznod a megfelelő swf fájlokat, mert időközben megoldottam, hogy gombnyomásra letöltődjön bármelyik animációé, amelyiket csak akarod. A fenti oldalaimról olyan animációk kellékeit is le tudod tölteni, amelyeket magadtól nem tudnál megszerezni az alább ismertetett módon, mert nem csak egyetlen swf fájlról van szó.
Gombhoz a kabát (előmagyarázkodás a 🎥----------- alatti részhez)
Eredetileg csak a "Smaragdzöld virágbogár felszáll - Protaetia affinis takes off" című videómat akartam megosztani a YouTube csatornámról a Nagy Sándor Album nevű Facebook oldalamon, de sehogy sem bírtam elérni, hogy a Facebook előnézetet mutasson róla.
Végül kipróbáltam a Bloggeres megosztást, és amint a 🎥----------- alatt látod, a Blogger mutatja.
És ha már mutatja, hadd mutassa, gondoltam. Így keletkezett ez a bejegyzés.
A videó alatt azt a szöveget látod, amelyet eredetileg a Facebookba szántam, és amely, ahogy rendesen, megegyezik azzal a magyarázattal, amelyet a YouTube-on adtam a videóhoz.
És ha már blogbejegyzés, akkor legyen ennek a bejegyzésnek is a témára utaló indexképe. Ezért tettem be az alábbi fotót a smaragdzöld virágbogár (Protaetia affinis) videón szereplő példányáról:
A védett smaragdzöld virágbogár (Protaetia affinis) - eszmei értéke 10 kFt -, ahogy az erdőben ráakadtam.
Kicsit életlen a kép, mert kevés volt a fény, de a fehér pötty, melyet alább említek, látszik a bogár középső lábán.
Törökbálint, 2017.05.03.
És ha már lúd, akkor legyen kövér! Ezért aztán mutatok egy fotót arról a másik virágbogárról is, amelyről szintén szó esik a videóhoz írt szövegben. Íme a pompás virágbogár (Protaetia speciosissima):
A védett pompás virágbogár (Protaetia speciosissima) - eszmei értéke 5 kFt - középső térdén látszania
kéne a fehér pöttynek, ha volna. De nem látszik, tehát nincs.
Szilas-patak, 2015.08.10.
Volt egyszer egy ágyrajárónk gyerekkoromban, aki két tudományával is imponált nekem. Egyrészt volt egy tangóharmonikája, amelyen hallás után is képes volt játszani. Másrészt értett az órákhoz, és valamicske jövedelme is volt ebből.
Ami a harmonikát illeti, volt nekem is egy kicsi - talán egy másik ágyrajárónk hagyta rám -, melyen a billentyűket is gombok helyettesítették. Ezzel addig jutottam el, hogy a hátára fektetve, majd a harmonika redői közé egy fecnit illesztve, írógép-szimulátornak használtam. Ez nekem elég is volt, a család felnőtt tagjairól nem is beszélve, akik határozottan a néma üzemmódot preferálták.
Az órajavítás egészen más tészta volt. Szerettem volna megtanulni Józsitól, és addig erősködtem, míg végül kötélnek állt.
Most, hogy ezt írom, rájöttem, hogy Józsi nemcsak az órákhoz értett, hanem tisztában volt kamaszok lelkivilágával is.
- Hozz papírt és ceruzát! - mondta, majd diktálni kezdett. Nem erre számítottam: azt hittem, hogy belevágunk a közepébe. Még mindig emlékszem a címre: "A svájci órák felépítése". Ezen a ponton nekem valami halaszthatatlan teendőm akadt, és a tanítás folytatását egyikünk sem vetette fel többé.
Hogy mért meséltem el ezt?
Egyrészt azért, mert öregségemre hajlamos vagyok az elkalandozásra.
Másrészt érzékelteni akartam, hogy nem vagyok egy óraguru.
Ennek ellenére (vagy éppen ezért), amikor a feleségem ma reggel felvetette, hogy a faliórát még mindig nem állítottam vissza a nyári időszámításról, holott már november végén járunk, simán visszatekertem az órát a nagymutatónál fogva, ahogy a képen látod.
Hogy mért emeltem ki pirossal a fenti szöveget? Azért, mert mindig is így jártam el az analóg kvarcórák esetében, és a módszer bevált, ahogy bevált most is.
A képen látható régi fatokban ugyanis már nem a régi rugós szerkezet hajtja a mutatókat, hanem egy olcsó kvarcóra, amelyet erre a célra vásároltam egy órásnál. Persze normálisan az ilyent a hátsó tekerővel állítják, de mivel nem takarja üveg a mutatókat, így egyszerűbb, mert nem kell az órát leakasztani a falról. Fontos viszont, hogy ne a kismutatót tekerd, mert az nem viszi a nagymutatót (ellentétben a nagymutatóval, melynek mozgását a kismutató annak rendje s módja szerint követi).
Amikor feleségem látta ezt, megjegyezte, hogy neki azt mondták, hogy az órát mindig előrefelé kell állítani, akkor is, ha siet. Elmondtam neki, hogy egyszer felvetettem ugyanezt a kérdést elemcsere alkalmával, látván, hogy állítja be az órás az analóg (naptáras) karórámat. Olyasmit felelt a szaki, hogy csak bizonyos mutatóállásnál akadhat probléma, amit érez az ember, és akkor nem szabad erőltetni a dolgot.
Nos, most rágugliztam erre a kérdésre "Can you turn clock hands backwards?", és találtam egy megbízhatónak tűnő helyet, amelyből szemelgetek egy kicsit. A szemelgetést minimálisra veszem. Ha meg lehetne bízni a Google Translator magyarításában, akkor nem is szemelgetnék, csak megadnám a linket. Nemcsak azért, mert az lenne a korrekt, hanem azért is, mert az oldal elsősorban hagyományos mechanikus - főleg ingás - szerkezetekkel foglalkozik. Az oldal címe Clock Myths, azaz óramítoszok, más szóval "órákkal kapcsolatos téves hiedelmek": http://masterclockrepair.com/clockmythsexposed.html
Óramítoszok
Tilos az óramutatókat visszafelé tekerni (You Cannot Set the Hands Backwards on a Clock)
Nos, eredetileg ez korrekt szabály lehetett, de az elmúlt 60-70 évben (vagyis mióta egy 70 éves ember - Jelen! - az eszét tudja) az órák 95%-át már úgy tervezték, hogy visszafelé is lehessen tekerni a mutatóikat. Ez annak köszönhető, hogy a tervezők megtanultak a kuncsaftok fejével gondolkodni. Mivel rájöttek, hogy az emberek egy része mindenképpen a kézenfekvő utat fogja választani - vagyis vissza akarja majd tekerni az órát, ha az siet -, beiktattak a szerkezetbe egy olyan mechanizmust, mely ezt baj nélkül lehetővé teszi. Ezt a mechanizmust megtaláljuk a mai fali, álló és kakukkos órákban is.
Ha azonban egy 1920 előtt gyártott órát elkezdesz visszafelé tekerni, akkor egy bizonyos ponton elakad a szerkezet (ahogy az én órásom is mondta), és ha tovább erőlteted a dolgot, az óra elromlik. A régi ütőszerkezetes órákat például csak a nagymutatót előrefelé tekerve lehet állítani, mi több: ahol az óra ütni szokott - óránként, félóránként vagy negyedóránként - ki kell várni, amíg az óra elkongatja a magáét, aztán lehet folytatni a tekerést a következő ilyen pontig, és így tovább.
A kismutatót csak akkor mozdítja el az ember, ha a mutatók nincsenek szinkronban. Például, ha délben vagy éjfélkor nem fedik egyszerre a 12-es beosztást.
A többi mítosznak csak az értelemszerű magyarítását adom meg abban a sorrendben, ahogy a kék címek megjelennek az eredeti oldalon:
Az ingaórának függőlegesen kell állnia (A Clock Must Be Level to Run)
Az állóóra alá helyezett deszkalap stabilizálja azt a szőnyegen (Putting a Board Under Your Floor Clock Will Stabilize It)
Ingaórát nem szabad külső fal elé tenni (You Cannot Place a Clock on an Outside Wall)
Lánchajtású állóóra felhúzása közben a súlyt meg kell emelni (You Must Lift the Weight When Winding a Chain Driven Floor Clock)
Az óraszekrénybe helyezett kupaknyi petróleum gondoskodik a szerkezet kenéséről (A Cap Full of Kerosene Left in the Bottom of the Clock Case will Lubricate the Clock Effectively)
Vigyázz, nehogy túlfeszítsd a falióra rugóját felhúzáskor (You Can Wind A Mainspring Too Tight)
Te mit csinálnál, ha egy szép napon két szép fehér lúdtojás boldog tulajdonosává tenne a szerencse? Mert velem ez történt.
Az úgy volt, hogy már hetek óta vissza-visszatértem egy törökbálinti kertes házhoz, ahonnan libagágogást hallottam. Abban reménykedtem, hogy egyszer nemcsak a ludakat találom kint az udvaron, hanem a ludak ismeretlen tulajdonosát is, mert kérni szerettem volna tőle valamit. Nem lúdtojást, hanem csak egy elhullajtott evezőtollat krumplipuskához.
Nos, kb. az ötödik próbálkozásra szerencsém volt. Sikerült összebarátkoznom, nemcsak a tulajdonossal, Nagy Bélával, és feleségével, de még a gúnárral is, akivel korábban volt egy kis nézeteltérésem.
Barátságos fogadtatás
Miután bemutatkoztunk egymásnak, és elővezettem szerény kérésemet, melyet pillanatnyilag nem lehetett teljesíteni, a házigazda felnyalábolta a gúnárt, hogy közelebbről is megmutassa.
Nagy Béla kedvenc gúnárjával
Megkérdeztem, hogy őrző-védő céllal tartja-e a ludakat, vagy pedig kedvtelésből. A válasza az volt, hogy is-is, plusz azért, mert szereti a libatojást. A kedves felesége, akit látásból régóta ismerek, nyomban hátra ment az udvarba, és hozott nekem kettőt ajándékba. Kicsit vonakodtam, mert biciklivel voltam, és féltem, összetörik hazafelé menet, de Béla megnyugtatott, hogy jó kemény a héja, nem olyan törékeny, mint a tyúktojásé. Így aztán köszönettel elfogadtam az ajándékot.
Mi legyen a tojásokkal?
Gondoltam, elajándékozom valakinek a családban. De tudtam, hogy az emberek bizalmatlanok a kacsa- és libatojással szemben, mert félnek a szalmonellától.
Úgy döntöttem hát, hogy magam fogom rendeltetésszerűen elfogyasztani őket, de úgy, hogy a héja megmaradjon.
Alapeszme: egyetlen lyuk & görbe injekciós tű
Nem akartam mindkét végét kilyukasztani a tojásoknak, mert a közelgő Húsvétra gondolva abban reménykedtem, hogy valaki a családban kedvet kap a kidíszítésükre. Mert ugyan, hogy néz ki egy hímes tojás egy nagy lyukkal a tetején? Elhatároztam, hogy a tompább végét fogom kilyukasztani a tojásoknak valahogy, és egy meggörbített injekciós tűvel pumpálok bele levegőt abban a konstellációban, ahogy a fotó mutatja:
Hogy mért jobb a görbe injekciós tű, mint az egyenes?
Azért mert akkor vízszintesen tarthatod a fecskendőt, miközben alulról levegőt pumpálsz a tojásba, és így a kifolyó tojásmassza nem folyik bele az inged ujjába.
Emberbagócs (Dermatobia hominis) petéivel megpakolt
házilégy (Musca domestica) David Attenborough filmjéből.
A házilegyet maga DA azonosítja a filmben. A bagócsról csak
annyit tudni biztosan, hogy Brazíliában él. Ebből és a
viselkedéséből gondolom, hogy emberbagócs lehet.
A napokban egy Attenborough-filmre kapcsolt a feleségem valamelyik csatornán. Épp annál az epizódnál kezdtük nézni, amelyik a címben megfogalmazott dologról szól. Másnap elkezdtem keresgélni a Neten, hátha megtalálom a filmet. Sajnos, az egész filmnek nem akadtam nyomára, de az epizódnak igen. Nem tudom, legálisan van-e fent az interneten, mindenesetre az oldal gazdája előzékenyen rendelkezésre bocsátotta a videó beágyazási kódját. Amint látod, alább élek is a lehetőséggel.
Sajnos, a film nem feliratos, és persze nem is szinkronizált. Ezért hallás után készítettem egy angol átiratot Attenborough beszédéről. Ezt aztán magyarítottam. A szövegbe ágyazott gombócok (•) azokon a helyeken vannak, ahol Attenborough szünetet tart a beszédben.
Mindkét szöveget közreadom.
Először a magyarítás jön, hogy mindenki értse, hogy miről van szó. Aztán a beágyazott videót mutatom, majd az angol szöveg következik azoknak, akik hallás után nehezebben értik Attenborough szavait, mint írásban.
Ami azt illeti, én sem vagyok perfekt angolból. Besárgítottam két részletet, amit nem értettem igazán. Ha biztosan tudod, mit mond, légy szíves, üzend meg nekem. Előre is köszönöm.
Az elsőt már ki is zöldítettem, mert Szabó Judit, a Magyar TED fordítók zárt FB csoportból, megadta a tuti választ. Kösz, Judit! Köszönöm továbbá Lóki Csaba segítségét is ugyanonnan, aki kiszúrt két olyan szót, amit félrehallottam. A második sárgát mindketten "numbering"-nek hallják. Igazából én is, csak nem tudom értelmezni. Szerintem DA itt azt dünnyögi, hogy "mumbling" (dünnyögés), csak nem lehet érteni :)
Magyarított kísérőszöveg
Nemcsak a hólyaghúzók vesznek igénybe futárszolgálatot, hogy ivadékuk étel közelébe jusson. • Ennek a brazíliai bagócsnak a kicsinyei élő szarvasmarha vérével és testszöveteivel táplálkoznak. • De hogy juttatja el oda őket a nőstény? • Jókora rovar – akkora, hogy ha rászáll egy tehénre, az biztos észreveszi, és lecsapja magáról. • Szüksége van egy könnyű szállítóra. • Itt egy házilégy. Sokkal könnyebb nála. Éppen megfelel. • A nőstény leszáll, hogy becserkéssze. • Már el is kapta. • Megfelelő helyzetbe igazítja a házilegyet, majd a petéit egyesével ráragasztja annak potrohára. • A házilegyet néhány másodpercen belül kb. 30 krémszínű pete borítja. • A bagócs ezután elengedi peches küldöncét. • A házilégy láthatóan tisztában van azzal, hogy túlsúlyt cipel, de képtelen megszabadulni tőle. • Így szokásos teendőt folytatva, meglátogat egy tehenet, hogy igyon egy kis verítéket. • Egy kis légy – a dünnyögő bagóccsal ellentétben – nem nagyon zavarja a tehenet, így az zavartalanul ihat. • A házilégy párnaszerű szájszervével itatja fel a verejtéket. Miközben iszik, a bagócslárvák, megérezvén a tehén testmelegét, kezdenek kikelni a petékből. • A lárvák apró horgocskákkal vannak felfegyverezve, melyek segítségével megragadják a tehén bőrét, és belefúrják magukat. • Ily módon néhány perc alatt tucatnyi lárva kezdi el táplálkozását a tehén bőrében. • Ezeket a tehén már nem tudja lenyalni magáról. • Néhány hónappal később a kifejlett lárvák előbújnak és lepottyannak a földre. • Befúrják magukat a talajba, bebábozódnak, majd felnőtté alakulnak.
Original English
Bristle beetles are not alone in using couriers to take their offspring to food. • The young of this botfly here in Brazil feed on the blood and tissues of living cows. • But how is the female to get them there? • She is a big insect – so big that cows would notice if she landed on them and would probably flick her off. • She needs a lightweight courier. • A housefly. A fraction of her weight. That would do nicely. • She drops down to stalk it. • She got it. • She manipulates the housefly into the right position, and now, one by one, she glues her eggs onto the housefly’s abdomen. • Within a few seconds the housefly has been coated by about thirty cream-colored eggs. • The botfly releases its hapless messenger. • The housefly seems well aware that it’s carrying an extra load but he can’t get rid of it. • So it goes back to its normal business which includes visiting cows to drink their sweat. • A small fly – unlike the mumbling botfly – is no real irritation and is able to feed largely unhindered. • The fly mops up the sweat with its pad-shaped mouthparts. But as it feeds so, the warmth of the cow’s body causes the botfly’s eggs to hatch. • Larvae are armed with tiny hooks, which help them to get a grip of the cow’s skin and bore into it. • So, in a few minutes, a cow can acquire a dozen botfly larvae feeding away beneath its skin. • Licking won’t get rid of them now. • A couple of months later, the full-grown larvae emerge and drop to the ground. • There they will bore into the soil, pupate and turn into adults.
Kiegészítés, linkek
Bagócsok nálunk is élnek. A marhabagócs (Hypoderma bovis) lárvája például - nem fogod kitalálni - a szarvasmarhán él (főleg), hasonló módon, ahogy brazil kollégája, csak az anyja nem cicózik annyit. Egyszerűen a marha első lábára petézik, és ezzel a dolog el van intézve a részéről. Gondolom, azért oda, mert ott a gazdaállat nemigen éri el a farkával.
Nyugi, az emberbagócs nem fordul elő nálunk.
Ha találkozni akarsz vele, el kell utaznod Közép- vagy Dél-Amerikába. De ott is inkább más állatokra hajt. Tehát ne nagyon reménykedj, hogy ő fog megkeresni téged.
Témába vágó klipek
Találtam egy helyet, ahol olyan rövid klipek vannak a BBC-től, amilyenekből a fenti epizódot összevágták. Sokkal jobb felbontásúak, mint a beágyazott, de sajnos vízjelesek. De azért idelinkelek egy kollekcióra valót, hátha kíváncsi vagy rá:
Csak azért nem akarsz elmenni szavazni, mert nem tudod,
kire voksolj? Olvasd el a Bizonytalan választóknak című
részt, és gondold át újra. Fej vagy írással is dönthetsz.
Ez éppúgy nem befolyásolja a szavazatkülönbséget, mint
a távolmaradás, de arányaiban csökkenti az erősebb oldal
fölényét, amit érdemes megfontolnod.
Magyaraboknak? Ne már!
Ebben a bejegyzésben egy leegyszerűsített modelljét vázolom fel a közelgő áprilisi országos választásnak, melynek hektikus kampányidőszakát éppen most éljük át. A kitalált helyszínen (Okatootáiában, a magyarabok földjén) felvázolt modell eléggé átlátható ahhoz, hogy annak alapján én, a laikus, józan paraszti eszemre támaszkodva tanácsot adjak a szavazáshoz azoknak, akiknek nem jutott idejük a stratégia átgondolására. Nem abban akarok tanácsot adni, hogy kire vagy mire szavazz, hanem hogy a felvázolt, sarkított helyzetben hogyan kéne szavaznod ahhoz, hogy a leadott szavazatod abba az irányba hasson, amerre Te szeretnéd.
Reményeim szerint a tanácsokat alkalmazni tudod majd az igazi választásokon is.
Ha tanácstalanságodban a távolmaradást fontolgatod, azt javaslom, olvasd el a Bizonytalan választóknak című részt, mely olyan más opciókat mutat meg számodra, amelyeket talán jobbnak fogsz megítélni, mint a távolmaradás.
Hogy mért választottam kitalált helyszínt a modellnek? Egyrészt azért, mert így könnyebb elvonatkoztatni a részletektől. Attól, hogy az igazi Ellenzéket különböző karakterű pártok alkotják, melyek kapcsolata napról napra változik – hol riválisai, hol szövetségesei egymásnak, hol egyszerre mind a kettő. Másrészt azért, mert jobb szeretném, ha ez a hajcihő egy másik országban zajlana, jó messze tőlünk. Akkor talán még nevetni is tudnék rajta. Igen, kipróbáltam: így tudok is. Amiről eszembe jut, hogy a magyarab druszám szájába adott tanácsokat nem viccnek szántam.
Okatootáiáról dióhéjban
A magyar Wikipédia szerint „Okatootáia tízmilliós köztársaság Kína, Ausztrália és Földvár között félúton. Hivatalos nyelv az ugor, amely – némi gyakorlattal – ugyanolyan jól érthető egy magyar számára, mint bármely szláv nyelv egy másik szláv nyelvet beszélő számára. A magyar-ugor rokonság mellett szól, hogy az ország lakói – a legendás Ugor fia Sára leszármazottjai – magyarabnak hívják magukat, ami ugorul olyan embert jelent, aki magyarabb a magyarnál.”
Igen, ez a riasztó gondolat hasított belém egy olvasói üzenet kapcsán, mely a címben feltett kérdést feszegette. Pontosabban azt kérdezte tőlem az illető, hogy mért nem futtatja újabban a Firefox a weboldalakba ágyazott Java appleteket.
A letölthető, stand-alone (egygépes) Java alkalmazásokkal ugyanis nincs semmi gond: ezek futtatása nem a böngészők dolga. (Ilyen a PhET általam magyarított szimulációi közül pl. ez itt az alfa-bomlásról.)
Nos, ellenőriztem a problémát, és kiderült, hogy a hosszú szünet után nemrég frissített Firefoxom már nem futtatta az Asimov Tékában lévő Java appletjeimet.
Minthogy a vadonatúj Java 8.151-esemet még ki sem próbáltam, felötlött bennem, hogy talán az Oracle már megint bekeményített. Letesztelem hát az appletet Internet Explorerrel is, és a Java tökéletesen működött. Minden jel arra mutatott, hogy a Mozilla a ludas.
Mi okozza a problémát?
Némi guglizással kiderítettem, hogy 2017 márciusában a Firefox (Mozilla) is csatlakozott a Chrome (Google) és az Edge (Microsoft) által elkezdett sorhoz. Ha azóta frissült a Firefoxod, akkor azért nem futnak rajta a Java appletjeid, mert a Firefox 52-es változattal kezdődően, mely alapértelmezettként települt a gépedre, egy új korszak köszöntött be itt is 'a web bővitménymentesítése' jegyében. Megszűnt a NPAPI támogatása, ami többek között a Java és a Silverlight leírását jelenti. A Flash egyelőre még működik.
Angolul többek közt itt olvashatsz erről az Oracle-től:
A napokban láttam egy riasztó képet a Facebookon egy halott cinkéről. Fejjel lefelé lógott valami neccbe csomagolt madárcsemegéről, melybe állítólag belegabalyodott valahogyan.
Én ezt nem próbáltam ki soha, mert olcsóbb megvenni 2 kiló napraforgót a terményboltban (380 Ft tegnapi áron), mint az ilyen "spéci" cuccokat egy szupermarketben.
Valaki azt ajánlotta, hogy egyenest ki kell szórni a magvakat a földre, mert onnan is össze tudják szedni a madarak.
Ez igaz is, ha nem lepi be a hó az eleséget.
És persze, ha a kapirgáló madarat nem kapja el közben a macska.
Én évek óta olyan etetőket használok, amilyent a képen látsz.
Olcsó, praktikus és tartós.
Igazából nem azért készítek néha újat, mintha a régi tönkrement volna, hanem azért, mert nem emlékszem, hogy hova tettem a régit. Használaton kívül ugyanis, összecsomagolva, alig foglal helyet, ám ez az előnye kereséskor hátránynak bizonyul.
A feledékenységemnek haszna is van azonban, mert az új dizájn rendszerint jobb, mint a régi, mert készítés közben eszembe jut, mi bajom volt a korábbi változattal.
A képeken a legújabbat látod, de ez is van már vagy 3 éves.
Lefektettem az asztalra, hogy lásd a részleteket.
A madáretető felépítése. A kiszolgált kis ültetőlapát a súlya miatt került bele a legújabb modellbe. Ezt és a két cserépalátétet (az egyik 12 cm, a másik 18 cm átmérőjű) 3 vékony és erős (szőlőkötöző) zsinór fogja össze. Kifeszített állapotban kb. 12 cm távolság van a két cserépalj között. A kötözést felülről, azaz jobbról, szoktam elkezdeni.
Nem tudom, felmerült-e már benned valaha, hogy jó volna táblázatot illeszteni egy Bloggeres bejegyzésbe, amilyen ez is.
Nos, a Blogger felajánlja a képek, videoklipek és linkek beszúrását. Ugyanakkor nincs közvetlen eszköz táblázatok beszúrására, holott egy táblázat nemcsak számadatok közlésére jó, hanem például világosan át lehet tekinteni különböző lehetőségeket is, ahogy a kép mutatja.
Ha közvetlen eszköz nincs is táblázat beszúrására, a dolog megoldható. Egy kicsit bele kell piszkálni a HTML kódba, de hidd el, tök egyszerű az egész. Nem nehezebb, mint egy palack szódát megcsinálni, és még össze sem vizezed magad. Az oldal alján látni fogod, hogy ezt a képet is egy ilyen táblázatról készítettem el.
Így készül egy táblázat
Először is tudnod kell, hogyan kell váltogatni az Írás és a HTML nézet között:
Az Írás és a HTML nézet az eszközléc elején váltogatható.
Itt az Írás nézet van kiválasztva.
Mondjuk, hogy négysoros táblázatot akarsz négy oszloppal, mely egy címsorral kezdődik. Írd be HTML nézetben a következő kódot. Magyarán jelöld ki az alábbi szöveget, másold ki (Ctrl+C), majd illeszd be egyszerű szövegként (Ctrl+Shift+V) ahová akarod:
Megteheted, hogy a kész táblázat kódját tartalommal együtt előre elkészíted egy szövegszerkesztőben, felülírva a rizsát (mely egyébként teljesen fölösleges, csak azért írtam oda, hogy tudd, hova kell írni), és a fenti módon beviszed a bejegyzésedbe.
De talán kényelmesebb az "üres" táblázatot bevinni HTML nézetben, és aztán Írás nézetben kitölteni, ahogy én tettem az alábbi konkrét esetben:
Szimuláció neve
HTML5
Java
Flash
Ágyúgolyó futam
✔
✔
Alfa-bomlás
✔
Arányjáték
✔
Atomtömeg és izotópok
✔
✔
A táblázat celláit úgy használod, ahogy az oldal egyéb részeit. Linkelheted a szövegeket vagy képeket tehetsz oda, ahova akarsz. Ha túl szélesnek találod a táblázatot (100%), keskenyítheted a kód első sorában. Amint látod, 60%-ra véve, a szöveg automatikusan tördelődik, hogy elférjen a cellában. A háttér színét hupikékről (#99ffff) világos szürkére (#eeeeee) állítottam, stb.:
⚠ Miközben a táblázatba képeket szúrtam URL megadásával, a Blogger figyelmeztetést adott, hogy probléma van a HTML kóddal. Felajánlotta a javítást. Elfogadtam. Nem tudom, mi volt a hiba, de megszűnt. Talán az volt a baja vele, hogy nem https protokoll szerinti helyen volt a kép, hanem szimpla http helyen. A Google újabban pikkel az ilyenre, és hamarosan "Nem biztonságos | http://..." ajánlást látsz majd ilyenkor a Chrome böngészősorában. Ha Chrome-ot használsz, és felpillantasz, akkor most ezt látod a böngészősor elején: "Biztonságos | https://www.blogger...". ⚠
Végül itt a táblázat, mely alapján a bevezető kép készült:
Nem tudom, mit szól ehhez a Google, de az IE-On-Chrome, az IE Tab és az Open link in IE tab bővítmény kiskaput nyit a Java appletek számára a Chrome böngészőben.
👈 Hogy mit jelent az IE a bővítmények nevében, az az
IE-On-Chrome logójából már sejthető: természetesen az Internet Explorert. Azt az MS böngészőt, amelyet a Microsoft Edge – a Windows 10 hivatalos böngészője – még mindig felajánl arra az esetre, ha egy weboldal Java appletet tartalmazna, amellyel nem tud mit kezdeni.
Egy ilyen bővítmény több mint Java-lejátszó: egy komplett virtuális Internet Explorert kínál fel az aktuális lapon, annak teljes funkcionalitásával, beleértve a Java kezelését.
Mit tudnak a bővítmények?
Kipróbáltam mind a hármat Windows 10 alatt.
Az 'IE Tab' és az 'Open link in IE tab'
Jelenleg a az IE Tab és az Open link in IE tab bővítmény lóg a Chrome-omon.
Ha rutinos Java felhasználó vagy mint én, és csak annyi a problémád, hogy ragaszkodsz a Chrome-hoz, viszont Java appleteket is szeretnél lejátszani, akkor válassz ezek közül.
Mindkettő pontosan úgy játssza le a Javát, ahogy az "igazi" IE, de ha a weboldalon van valami HTML5-szerű kód is, annak értelmezésével lehet egy kis probléma.
Az IE Tab mellett az szól, hogy azt már több mint 13 ezren értékelték (lásd a Chrome webáruházában), és többnyire elégedettek vele. Ezt úgy lehet használni, ahogy alább az IE-On-Chrome esetében leírom, vagyis egy már rendesen megnyitott lapot állítasz át IE megjelenítésűvé azzal, hogy az alábbi logó kicsinyített változatára kattintasz az ablak jobb felső sarkában:
Az Open link in IE tab bővítményt csak 260-an értékelték (lásd a Chrome webáruházában), de többnyire elégedettek ezzel is. Itt nem egy már megnyitott lapot kell átállítani. Ez úgy működik, hogy az ember jobb egérgombbal a linkre kattintva választja ki, hogy a hivatkozott oldal IE-ben nyíljon meg:
Az IE-On-Chrome
Az IE-On-Chrome bővítménnyel foglalkoztam a legtöbbet. A telepítésére és a használatára részletesebben ki fogok térni, hátha igényled.
Ha olyan felhasználó vagy, aki tudni sem akar a Javáról, csak azt akarja, hogy az applet működjön, akkor ezt válaszd.
Ez teljesen máshogy működik, mint az előzők. Nem közvetlenül a Javát futtatja, hanem HTML5 kóddá konvertálja az egész weboldalt az informatika nagy varázslata által. Ami azt illeti, még csak telepíteni sem kell Javát a gépedre. Ezért aztán elmarad a sok biztonsági hókuszpókusz, ami az "igazi" Java futtatásával jár.
Sajnos, mint mindennek, ára van ennek is: a bővítmény ingyenes használata havi 1 órára és egy-egy alkalommal max 30 percre korlátozódik. Részletesebben itt olvashatók a feltételek.
A másik ár, amit fizetsz az, hogy a konverzió nem tökéletes. Az ingyenes keretemet már (kétszer) felhasználtam ugyan, de még felét sem tudtam tesztelni az Asimov Téka nevű gyűjteményemben található Java appleteknek, Eddig 47 appletet ellenőriztem, de csak kb. a felük működött kifogástalanul, 14 pedig teljesen használhatatlan volt.
Ennek ellenére javaslom, hogy próbáld ki te is, mert legalább láthatod, mit veszítesz, ha lemondasz a Java appletekről. Próbáld ki pl. ezt a zseniális optikai appletet, Mutatok róla egy gif demót kedvcsinálónak:
Hogy a hibái ellenére mért látok fantáziát ebben a megoldásban? Mert talán a konverzió tökéletesebb lesz egyszer. Mert a bővitmény egyszerűen megkerüli a Java Control Panelt. Kérdezés nélkül simán megnyit bármilyen Java appletet, nem úgy mint az igazi IE, mely csak olyan webhelyről betöltött appletet nyit meg, melynek URL-jét felvetted a biztonságos helyek listájára.
Ez nagyon kényelmes, de ha úgy gondolod, hogy az Oracle-nek (a Java forgalmazójának) jó oka van arra, hogy mindenféle biztonsági akadályokat gördítsen eléd, akkor jobb, ha elgondolkodsz ezen.
Nos, elgondolkodtam ezen én is.
Nekem az jött ki a nagy gondolkodásból, hogy már megértettem a Java kockázatait és mellékhatásait.
Ahogy a biciklizését is. Ezért nem szeretném, ha a biciklimbe be lenne építve egy kütyü, amely csak akkor hagyna biciklizni, ha minden indulás előtt meghallgatnék és nyugtáznék egy két perces figyelmeztetést a biciklizés kockázatairól.
A Google szakértőit csak úgy tudom elképzelni, mint egy csomó okostojást, aki mindent jobban tud, nem ismer se istent, se felhasználót, csak megy a maga feje után.
Ezért nem tudom megmondani, hogy amit itt leírok, meddig lesz használható. Csak azt tudom, hogy e sorok írásakor még működött a recept. (2019.11.05. - a helyzet javult: alább már egyszerűsített receptet találsz a 2016.09.19.-ihez képest.)
A Google Fotók (Google Photos) az a képkezelő és képtároló alkalmatossága a Google-nek, amely a Picasa nevű rendszerből alakult ki, lassacskán átvéve annak helyét. A Google Fotók emblémáját a többi Google-alkalmazásé között találod a Chrome böngésző jobb oldalán, ha van Google fiókod. Az én gépemen a Photos felirat azonosítja, hogy serkentse a gondolkodásomat:
Régebben a Google fotók és albumok privát cuccként jelentek meg, amikor feltöltötted, ill. létrehoztad őket. Most úgy látom, hogy ha lekérted egy kép megosztó linkjét vagy a konkrét elérési útvonalát, akkor azzal azt csinálsz, amit akarsz.
Facebook...
Ha lekérted a megosztó linkedet a Google Fotókból, akkor a Facebook el van intézve. Ugyanígy az emailes terjesztés is. Kísérleti ló gyanánt egy kis boglárkalepke fotóját fogom használni, melyet ebből a célból töltöttem fel a Google Fotók közé. Így néz ki a megosztó link lekérése:
És így néz ki maga a megosztó link, melyet a Link létrehozása gombra kattintva másolhatsz vágólapra a felbukkanó ablakból:
Ha a linkre kattintasz, láthatod, hogy nem egy kép linkje, hanem egy Google-Fotós oldalé, ahol a kép látszik. Ettől függetlenül a Facebookot teljesen kielégíti. Ha beleteszed egy bejegyzésbe, ezt látod:
A bal oldali kép szerkesztés közben készült, a másik a közzétett kép. És itt van a bejegyzés linkje is, ha érdekel. A bejegyzést nem Facebookosok is meg tudják nézni (egyelőre) bejelentkezés nélkül:
Ha több USB aljzat is van a számítógépeden, és többet is használsz egyszerre, akkor biztos megfigyelted már, hogy a Windows hol az E:, hol az F:, hol a G: meghajtóazonosítót rendeli ugyanahhoz az eszközhöz. Emiatt észnél kell lenni az ide-oda másolgatásoknál, ami egy idő után fárasztó. Talán már felmerült benned is a kérdés, ahogy bennem:
Mért nem lehet (mért ne lehetne) mindig ugyanazt a betűt rendelni ugyanahhoz a meghajtóhoz?
Kis utánajárással kiderült, hogy lehet.
Mért baj az, ha nem állandó az USB eszköz azonosítója?
Egy okot már említettem: az ember könnyen összekeveri a dolgokat, ha több meghajtóval dolgozik egyszerre.
Ezzel még megbirkóztam valahogy, ám nemrég betelt a C: meghajtóm a rengeteg fénykép miatt, ezért át kell költöztetnem az albumaimat a képen látható 1 TB-os Maxtorra. A képeimet a FastStone Image Viewer nevű zseniális és egyszersmind ingyenes programmal kezelem. (Ha másért nem, ezért a linkért lehet, hogy hálás leszel nekem :) ) Ennek a programnak van egy nagyon hasznos szolgáltatása (a sok között), amit rendszeresen használok: meg lehet jelölni vele akárhány képet akárhány könyvtárban, és ezek a bejelölések - ha nem is akármeddig, de - nagyon sokáig megmaradnak.
Hogy mire jó a megjelölés? Például valamilyen szempont szerinti válogatásra. Egy kattintás, és az aktuális könyvtárban csak a kijelölteket látod, és a másolás stb. művelet csak ezekre vonatkozik. Nos, a probléma az, hogy a program nem a fizikai meghajtó neve (pl. Maxtor), hanem a logikai meghajtó azonosítója (F:, G: stb.) szerint tartja számon a könyvtárakat és a kijelöléseket.
Elképzelhető, hogy te is beleütköztél már ebbe a problémába. Ha nem, akkor is kúl dolog, ha ezentúl tudod, hogy a Maxtorodat mindig az M:, a Packardodat mindig a P:, a Samsungodat pedig mindig az S: jelöli, ahogy az enyémet.
Mielőtt megmutatom, hogy kell ezt csinálni (tegnap még én sem tudtam, sőt még azt sem, hogy lehet-e egyáltalán), pár szót a korlátokról.
Az angol ábécé első betűi foglaltak (pl. a C:), ill. meglehet, hogy már kiosztotta őket a Windows, mire eszedbe jut bedugni a G:-vel összekötött Go HD-det, utólag pedig nem veszi vissza a kedvedért. Ezért a betűjeleket ne az ábécé elejéről válaszd.
A hozzárendelés végén a Windows ad egy utolsó figyelmeztetést, hogy bizonyos programok használhatják az általad választott logikai azonosítót (teszem azt a Z:-t), ami zavarhatja a normális működésüket. Jó, ha ezt a lehetőséget észben tartod.
Most pedig térjünk a lényegre. A Windows 10-re mutatom meg, mert nekem olyan van, de szerintem a képernyőfelvételeim alapján a korábbi verziókkal is meg tudod csinálni.
Ha angol rendszered van, akkor ajánlom a [ˑ} superuser oldalát, ahonnan a tippet vettem.
Az ötlet 2016 augusztus 5-én 21:10-kor pattant ki a fejemből, az idei második rajzás tizedik napján.
Rögtön ki is próbáltam, teljes sikerrel. Fél óra leforgása alatt 45 Cydalima perspectalis felnőttet – hivatalos magyar nevén puszpáng-tűzmolyt, ill. ismertebb nevén selyemfényű puszpángmolyt – kaptam el játszi könnyedséggel.
Csak azért hagytam abba a vadászatot, mert féltem, nem marad molyolni való másnapra. (Maradt. Másnap este 36 darabot kaptam el kb. ugyanannyi idő alatt.)
Az ötlet valószínűleg sose merül fel bennem, ha nem olvasom pár nappal korábban Mercsné Zsámboki Éva alábbi üzenetét a Buxus FB csoportban:
„Hatékony éjszakai molyvadászaton vagyunk túl, 29 lepkét sikerült elkapni. A sövényünk kb. 3 méterre van a ház falától, az előszoba ablakain át kiszűrődő fénynek és a bejárati ajtó feletti lámpa fényének köszönhetően a sövényről seprűvel felzavart lepkék mind a fény felé repültek, így a férjem légycsapóval és szúnyogirtó spray-vel felszerelkezve a bejárat környékén irtotta a kártevőket. Nappal még eddig soha nem sikerült ennyit sem felzavarni, sem elkapni.”
Ha Facebookos vagy, itt megnézheted Éva eredeti bejegyzését. Igazából Éváék módszerét szerettem volna kipróbálni magam is, de úgy látszik, a bokraim túl messze voltak a ragyogó fényfolttól, melyet egy irányítható kévéjű lámpa fényével varázsoltam a fehér házfalra. Ezért aztán a felriasztott lepkék repültek a szélrózsa minden irányába, kivéve azt az egy irányt, amelyikben a fényfolt volt.
Egy dolog azonban feltűnt nekem: a lepkék sokkal lassabban és kiszámíthatóbban repültek, mint nappal, ezért egyet rögtön sikerült is elkapnom azzal a kiszolgált lepkehálóval, melyet seprű helyett használtam a felriasztásukhoz. Egy probléma volt csak: a felriasztott lepkék túl hamar kikerültek a ragyogó folt fényköréből, és ezért könnyen szem elől tévesztettem őket.
OK – gondoltam magamban (mert több éves amerikai munkavállalás után ilyen szinten még 27 esztendő múltán is képes angolul gondolkodni az ember) –,
ha a lepke nem megy a fényhez, a fény megy a lepkéhez.
És már indultam is be a házba hűséges Petzl fejlámpámért.
A zombit Zsuzsi találta a gyümölcsöskertünkben, csalánszüretelés közben. A szép zöld hernyót egy üde csalánlevélen vette észre, amint valami fehéret, talán egy lepkekabócát evett (mármint a hernyó). Legalábbis Zsuzsi így értelmezte, amit látott. Ez gyanúsan hangzott, mert a hernyók többsége vegetáriánus. Akad ugyan néhány húskedvelő is közöttük, mint ez itt a videón, de azok Hawaiin élnek, nem pedig Törökbálinton, a Kavicsosban, ahogy a kertet becézzük:
Mindenesetre a dolog felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére kéznél volt a Canon SX50HS fényképezőgépem – Ágitól és Árpitól kaptam a 65. szülinapomra –, melynek gombjain, egy év múltán, kezdek lassan eligazodni. Nagyon jó, hogy kéznél volt a gép, mert a kijelzőjén láttam azt, amit szabad szemmel nem láttam, és most láthatod te is.
Igen, a hernyó rossz irányból közelítette meg a problémát, amennyiben a célja a csomagban lévő tízórai elfogyasztása lett volna.
1. ábra. A fehér dolog – egy gyilkosfürkész bábgubója – kb. 6 mm hosszúságú volt, vagyis a hernyó sem lehetett több 18 mm-nél. Csoda, hogy szabad szemmel nem látta Zsuzsi, melyik a hernyó eleje? Én sem láttam. Azért hord az ember magával egy makrós kamerát, hogy lássa az ilyen apró, de fontos dolgokat. Nos, igen, a kokon a hernyó leghátsó állábai között volt 7 egész napon át, ameddig megfigyeltem, és ki tudja, meddig előtte. (2015.08.30. +IMG_0168_cr Zombi hernyó_cr)
Amikor a felvételeket visszanéztem a kamera keresőjében, rögtön beugrott az alábbi TED videó, melyet Uschi Symmonsszal magyarítottunk 2014-ben:
Ebben a videóban – a 4. perc kezdeténél – van egy hernyó, amelyik valamilyen élősködő darázs kokonjait védi vadul az arra vetődő rovarok ellen, holott a lárvák, amelyek itt bebábozódtak, az ő testében fejlődtek ki, ám a testéből kibújva is uralmat gyakoroltak valahogy fölötte, erre a bizarr zombiviselkedésre kényszerítve őt. (A zombi, küldetését teljesítve, elpusztul a darazsak kirepülése után.)
Nyomban le is teszteltem a feltevésemet, miszerint a mi hernyónk is csak egy zombi lehet. Íme, egy helyszíni videó a hernyónk furcsa viselkedéséről.
A videón elhangzó diagnózist, miszerint a kokonban fürkészdarázs (Ichneumonidae) rejtőzne, Vas Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú-gyűjteményének kurátora, pontosította másnap a „Rovarok, pókok” nevű FB csoportban, ahová a képeket feltettem. Vagyis a kokon nem „valódi fürkészé”, hanem gyilkosfürkészé (Braconidae) A hernyó rendszertani helyét Balogh Diána határolta be nekem ugyanott. Eszerint bagolylepkeféle (Noctuidae), azon belül a Plusiinae alcsalád tagja.
Mindkettőjük megjegyzése nagyon hasznosnak bizonyult, mert pillanatok alatt találtam egy nagyon hasonló képet az angol Wikipediában:
Ha megnyitod az oldalt, a bal oldali képet nézd, mely egy dél-ázsiai felvételt mutat egy nálunk is előforduló lepke hernyójával. Ki tudja, mi van a gubómban, de csodálkoznék, ha nem egy Glyptapanteles faj lenne. Nos, Vas Zoltán szerint „a Glyptapanteles már a Protapanteles szinonimja; az utóbbiból kb 35-36 faj él Magyarországon”. Már csak azt kellene tudni, melyik az – mondom én. És lehet, hogy hamarosan meg is tudom… de ne vágjunk a dolgok elébe!
Úgy látom, Balogh Diána is jó jós volt, mert a Wikipediás kép egy Chrysodeixis faj hernyóját mutatja, valóban a Plusiinae alcsaládból, de a fajt aligha fogom pontosan megtudni. Azt biztosra veszem, hogy nem ugyanaz a faj, mint a képen, de egészen biztos, hogy annak egy közeli rokona.
Röviden összefoglalva a feltételezést: A darázslárva a hernyó testében fejlődött ki, majd valahogy kibújt belőle, hogy bebábozódjon a gazdatest alatt. Ha visszagörgetsz az 1. ábrához, láthatod, hogy hernyó jobb oldalán, kicsivel a kokon előtt látszik is egy barna folt. Szerintem az egy seb: ott bújhatott ki a darázslárva. Vagy itt bújt ki belőle, vagy a fenekén, mert máshol nem látszik semmi elváltozás. A barna folt viszont nem lehet a minta része, mert nincs ilyen folt a hernyó túloldalán:
2. ábra. A hernyó bal oldalán nincs olyan barna folt, mint amilyent az 1. ábrán látsz, az tehát nem lehet a mintázat része. Az lehet a seb, melyen át a darázslárva kijutott belőle, miután a fejlődését befejezve, bábozódásra készült. Hacsak nem a hernyó fenekén bújt ki. (2015.08.30. +IMG_0169_cr Zombi bal)
Ahogy a videón mondtam, a hernyós-kokonos levelet hazavittem, hátha kiderül, miféle darázs bújik elő a kokonból.
A darázs „keltetése”
A csalánlevelet, melyen rajta volt a gubó és a hernyó, az alábbi hermetikus hernyótartályba tettem otthon. Mivel a csalánlevelet szár nélkül téptem le, az alsó részét vattába bugyoláltam, amit dugó módjára beledugtam egy vízzel színig töltött üvegcsébe, hogy az egész vatta teljesen átitatódjon vízzel. Az üvegcsét egy üveg fedelű befőttesbe állítottam, és befedtem. Azért csináltam így, mert egyrészt a zárt tartályban a víz csak annyit párolog, hogy telítse a légteret, másrészt a páratelített légtérben nem kellett tartanom attól, hogy a hernyó kiszárad. Arra is kíváncsi voltam ugyanis, hogy meddig marad életben a hernyó, ha a legalább a külső körülmények kedvezőek számára. A tartályt naponta egyszer kiszellőztettem egy kicsit. Ilyenkor végeztem el az érintési tesztet is, hogy lássam, mozog-e még a hernyó, ha hozzányúlok.
3. ábra. Hermetikus hernyótartály. Azért választottam átlátszó üvegfedelű befőttest, mert a tartály szellőztetésekor biztos akartam lenni abban, hogy az esetlegesen „kikelt” darázs nem a fedél alján lapul, készen arra, hogy elrepüljön, mihelyt a fedelet leemelem az edényről. (2015.09.08. +IMG_0638_cr hermetikus hernyótartály)
Kikelt a darázs
Az első öt nap változás nélkül telt el.
Végre, a hatodik napon, kora délután észrevettem, hogy egy aprócska darázs rendezgeti a szárnyát az üvegben. A mozgását le is videóztam, kívülről.
Készítettem fényképeket is róla – itt csak egyet mutatok, de néhányat még feltettem egy Flickr albumba (lásd a Linkek között).
4. ábra. A kis darázs felülről. Nagy merészen kinyitottam a hermetikusan zárt üveget, remélve, hogy a darázs, mely valószínűleg a délelőtt folyamán bújt ki a kokonból, nem fog elrepülni. Azért mertem ezt megkockáztatni, mert folyton a szárnyát fésülgette, és arra gondoltam, hogy még csak most egyengeti szét. Szerencsére nem repült ki, míg kettőt kattintottam. Ez lett az élesebbik kép a kettő közül. (2015.09.04. +IMG_0435_cr 4 mm-es Braconidae felülről)
A darázs testhossza kb. 4 mm volt a csápjai nélkül. A csápok, a fenti kép alapján becsülve nagyjából ugyancsak 4 mm-esek. Ez azt jelenti, hogy a kokonban a testéhez voltak szorítva, hiszen annak a külső hossza még 6 mm sem volt igazán.
Alig merem bevallani, de a fényképezgetés után a kis darazsat 70%-os alkoholba tettem, amelyben pillanatok alatt elpusztult. Azért volt szükség a megölésére, mert ezek a darázsfajok olyannyira egyformák, hogy fénykép alapján gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek egymástól. Így gyarapodni fog egy példánnyal a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú-gyűjteménye, én pedig remélhetőleg megtudom, milyen darázs tette zombivá a zöld hernyót.
Most már biztos nagyon kíváncsi vagy rá, hogy mi lett a zöld hernyóval.
Tényleg! Mi lett a zöld hernyóval?
A zöld hernyó két nappal élte túl az endoparazitoidját (lásd a Parazitaszótárban), vagyis a kis darazsat. A halála körülményeiben volt valami happy-end-szerű.
Az érintési tesztet a darázs kikelése utáni napon is elvégeztem, semmi változást nem tapasztaltam. Másnap kora délután aztán hiába piszkáltam a hernyót, meg sem moccant.
Gondoltam, most, hogy elpusztult, lefotózom még egyszer utoljára. Kivettem a kis vízzel telt üvegcsét a vattával belerögzített csalánlevéllel együtt a párás környezetet biztosító befőttesből, és kivittem a szabadba. Az első kép készítésekor (5. ábra) még fel sem tűnt, hogy közben a hernyó hátsó része egy kissé lejjebb mozdult a kokonon. Rögtön ezután a hernyó a szemem láttára mászott még lejjebb. A mozgás egy fázisát sikerült elkapnom (lásd a 6. ábrán mutatott felvételt, mely 32 másodperccel az első után készült az EXIF adatok szerint), aztán a hernyó lepottyant a kerti asztalra.
5-6. ábra. Mindössze 32 másodperc telt el a két felvétel között. Alig hittem el, hogy a legalább 8 napja helyhez kötött hernyót mozogni látom. (2015.09.06. +IMG_0511_cr 0 sec - még rajta van, +IMG_0512_cr 32 sec - már elengedte)
Úgy látszik, 2 nap kellett ahhoz, hogy a zombiállapot szűnni kezdjen. A fenti képekből nyilvánvaló, hogy a hernyó hátulja nem volt a gubóra ragadva, hanem egyszerűen csak nem tudott elmozdulni onnan. Az elszabadult és lepottyant hernyó mozgásáról készített videón látszik, hogy a hátsó rész nem mozog rendesen, de legalább szabad. Nem mintha egy hernyónak lenne akkora agya, hogy ezt felfogja, de emberként valahogy jólesik erre gondolni:
A videófelvétel után a hernyót visszatettem a befőttesbe. Néhány óra múlva ellenőriztem, hogy él-e még, de közben csakugyan elpusztult.
Végül mutatok még két felvételt az üres és magára hagyott gubóról. Azt hiszem, tudom, hogy jöhetett ki a darázs a gubójából. Látod azt a hasadást a gubó innenső oldalán? A gubó felső része úgy működhetett, mint egy zsanéros kupak. A darázs egyszerűen felnyomta a fejével, és kibújt. Aztán a kupak visszapattant a helyére, és csak az a kis függőleges csík árulja el megfelelő megvilágításban.
7-8. ábra. A bal oldali kép normális megvilágításban készült. Az üres gubó jobb oldalán van egy nagyjából függőleges csík innen nézve. Ez lehet a hasadás. A túlsó oldalról is lefényképeztem, ott semmilyen csík nem látszott, vagyis a kupak nem vált le teljesen a gubó többi részéről. A jobb oldali képet a Petzl fejlámpám segítségével készítettem. Próbáltam egy kis hátsó megvilágítást adni a gubónak, hátha kiokoskodom valamit. Nos, a sötét dolog a gubó aljén talán a darázslárva régi bőre lehet. Felül a világos csík egyértelműen azt mondja nekem, hogy ott ezen az oldalon fel van hasadva a burok. Egyébként a kokon egész kemény ám, nyilván hatásos védelmet nyújt magában is a bábnak, de azért az a biztos, ha a támadót elriasztja a hernyó hadonászása, amikor a támadó megérinti. (2015.09.06. +IMG_0545_cr a gubó (levélcsúcs jobbra), +IMG_0548_cr a gubó (levélcsúcs jobbra))
Parazitaszótár
parazita – élősködő
gazda – olyan állat, melyen a parazita élősködik
parazitoid – olyan parazita, amelynek „életvitele” végül a gazda pusztulásához vezet
endoparazita – belső élősködő (pl. bélgiliszta), szemben az ektoparazitával, mely külső élősködőt jelent (pl. hajtetű)
endoparazitoid – gondolom, kitaláltad már a jelentését
