Éjjeli puszpángmolyvadászat fejlámpával és lepkehálóval

Az ötlet 2016 augusztus 5-én 21:10-kor pattant ki a fejemből, az idei második rajzás tizedik napján.
Rögtön ki is próbáltam, teljes sikerrel. Fél óra leforgása alatt 45 Cydalima perspectalis felnőttet – hivatalos magyar nevén puszpáng-tűzmolyt, ill. ismertebb nevén selyemfényű puszpángmolyt – kaptam el játszi könnyedséggel.
Csak azért hagytam abba a vadászatot, mert féltem, nem marad molyolni való másnapra. (Maradt. Másnap este 36 darabot kaptam el kb. ugyanannyi idő alatt.)
Az ötlet valószínűleg sose merül fel bennem, ha nem olvasom pár nappal korábban Mercsné Zsámboki Éva alábbi üzenetét a Buxus FB csoportban:

„Hatékony éjszakai molyvadászaton vagyunk túl, 29 lepkét sikerült elkapni. A sövényünk kb. 3 méterre van a ház falától, az előszoba ablakain át kiszűrődő fénynek és a bejárati ajtó feletti lámpa fényének köszönhetően a sövényről seprűvel felzavart lepkék mind a fény felé repültek, így a férjem légycsapóval és szúnyogirtó spray-vel felszerelkezve a bejárat környékén irtotta a kártevőket. Nappal még eddig soha nem sikerült ennyit sem felzavarni, sem elkapni.”

Ha Facebookos vagy, itt megnézheted Éva eredeti bejegyzését. Igazából Éváék módszerét szerettem volna kipróbálni magam is, de úgy látszik, a bokraim túl messze voltak a ragyogó fényfolttól, melyet egy irányítható kévéjű lámpa fényével varázsoltam a fehér házfalra. Ezért aztán a felriasztott lepkék repültek a szélrózsa minden irányába, kivéve azt az egy irányt, amelyikben a fényfolt volt.
Egy dolog azonban feltűnt nekem: a lepkék sokkal lassabban és kiszámíthatóbban repültek, mint nappal, ezért egyet rögtön sikerült is elkapnom azzal a kiszolgált lepkehálóval, melyet seprű helyett használtam a felriasztásukhoz. Egy probléma volt csak: a felriasztott lepkék túl hamar kikerültek a ragyogó folt fényköréből, és ezért könnyen szem elől tévesztettem őket.
OK – gondoltam magamban (mert több éves amerikai munkavállalás után ilyen szinten még 27 esztendő múltán is képes angolul gondolkodni az ember) –,

ha a lepke nem megy a fényhez, a fény megy a lepkéhez.

És már indultam is be a házba hűséges Petzl fejlámpámért.

Az est fénypontja

A fejlámpát eredetileg biciklizéshez vettem első lámpa helyett a Decathlonban; de azzal megyek le a vízóraaknába, ha kell; azzal kísérem ki este a vendégeket a sötét udvarból; és visszafelé azzal leplezem le a bokrok alatt sunyító macskákat is, akik azt hiszik, hogy nem látom őket, holott zöld fényben ragyog a szemük, miközben engem figyelnek.

Ugyanígy ragyog a molyok szeme is, csak nem zöld, hanem vöröses arany fényben, és ráadásul még be sem tudják csukni, ahogy a macskák. Vakítóan fehér a selymes szárnyuk tükre is, ahogy a fénykéve éri őket. Szenzációs látvány. Simán ki tudod szúrni a bokor felszínén pihenőket is, amelyek talán nem is pihennek, hanem éppen tojnak a buxusaidra.
Ha megzavarod őket a buxuson, és úgy döntenek, hogy mélyebbre húzódnak inkább, semmint felrepülnének, a fejlámpával követni tudod néha az útjukat, s csodálhatod őket, milyen ügyesen bujkálnak az ágacskák között.
Noha nem kifejezetten a fényre buknak, némelyik mintha a fejedet venné célba. Ha félted a szemed világát, tegyél fel egy olyan biciklisszemüveget, amilyen én vettem a Decathlonban cirka kétezerért. Azt használom permetezéshez és damilos kaszáláshoz is, és abban megyek bogarászni délnek idején, mert UV réteg van rajta. Itt kivételesen csak a kedvedért vettem fel, mert nem ijedek meg egy mulya molytól. Ami a „támadókat” illeti, az egyiket nem hálóval kaptam el, hanem a halántékomon csaptam agyon, egy másik pedig a szakállamban keresett menedéket, de nem lelt.
Az este megriasztott lepkék egy kis része úgy viselkedik, mint nappal: meredek emelkedő pályán eltűz a messzeségbe. De egyikük pályáját követtem a szememmel és automatikusan a fénykévével is. Ez egy idő után megfordult, és megcélozta a lámpámat. Vesztére: az üvegben végezte ő is.

Behálózva

Ha lepkehálót akarsz, ne olyan merev kis cuccra gondolj, amilyent a Decathlon árul gyerekeknek. Az a legjobb, ha van egy olyan barátod, mint nekem. Csak azért nem mondom meg, hogy az enyémet Károlyi Balázsnak hívják, mert képes neked adni az újat, amit a helyett vett, amit nekem adott, amikor megkérdeztem tőle, hogy hol lehet ilyent szerezni.
Hogy hol lehet szerezni, azt nem tudom. Azt tudom, hogy eredetileg pecásoknak árulták, de a Decathlonnál nem kapni ilyent.

Akkor most elmondom, hogy mi a jó benne molyvadászat szempontjából.
Jó, hogy könnyű, és hogy elég hosszú (110 cm), jó, hogy elég nagy átmérőjű (30 cm), és jó, hogy se nem hosszabb, se nem szélesebb.
Jó, mi több: fontos, hogy a háló anyaga lágy legyen, és eléggé mély zsákot képezzen az egész. Ha egy lepkét elkapsz vele, azon legyél, hogy mielőtt a mozdulatot befejezed, a lágy és mély háló aláomoljon a karika egyik szélén, csapdába ejtve az elkapott lepkét. (Ha a GIF nem volna elég, nézd meg a bejegyzés végén a videót, amelyből a GIF képkockáit készítettem.)

Jó az is, hogy a háló anyaga fekete, mert a fejlámpa fényében könnyű észrevenni benne a zsákmányt, márpedig az a legbiztosabb, ha azon frissiben megroppantod kissé a lepke torát a hálón keresztül, hogy ne lógjon meg, amikor kiveszed a hálóból.

Megfigyelések, tapasztalatok

Szóval, a Petzl fejlámpa bámulatosan bejött nekem a lepkevadászathoz. Lekapcsoltam a kerti megvilágítást, és bevetettem magam a buxusházak közé, ahol a lepkék javában buliztak. Ha nem lettem volna kíváncsi rá, milyen hatékonyan lehet „molyolni” fejlámpával és lepkehálóval, nem is kellett volna zargatni őket, mert maguktól is ki-be járkáltak a bokrokból, megadva a választ arra a kérdésre, amit valaki az egyik bogarász csoportban tett fel, hogy tudniillik a puszpángmoly éjjeli vagy nappali pille-e.
Egyértelműen éjjeli.
Nappal nem is gondolnád, mennyi lepke rejtőzik a bokraidban rajzás idején. Az eddigi nappali rekordom 7 felriasztott példány volt egy körbejárás alkalmával, melyből 4-et kaptam el. Kettőt lepkehálóval, kettőt pedig kézzel – gyors rámarkolással, ill. rátapsolással arra a buxushajtásra, amelyiken landolt. Chemotoxszal gyakorlatilag lehetetlen elérni őket, mert a spray előszele hamarabb éri el őket, mint a permet, és sokkal jobbak a reflexeik, mint nekem vagy neked.

Miért érdemes a lepkékre vadászni?

Mert szórakoztató? Naná! Ez is egy fontos szempont. Mindenképpen szórakoztatóbb, mint a permetezés vagy a bokrok átfésülése, mondjuk, 8000 hernyó után.

A másik ok praktikusabb. Az a lepke, amelyik a bokraid közt sündörög, simán elél két hétig, ha el nem kapod. És egy nőstény több száz tojást is lerakhat az alatt a két hét alatt, márpedig minden második lepke nőstény. (A nemek egyforma gyakorisága egyezik Szőke Viktória vizsgálataival.)
Az itt olvasható cikk szerint az áttelelt (tehát első) generáció nőstényei 482±213 tojást raknak fejenként.
A harmadik generáció nőstényei kevésbé szaporák, csak 199±107 tojásra telik tőlük. Ha úgy vesszük, hogy ez a szerényebb érték a mérvadó a most rajzó második generációra is, akkor az a 40 nőstény, ami az általam elkapott 45+36=81 között volt, kb. 40×200=8000 kis hernyóval szaporította volna a hernyóállományomat, ha el nem kapom őket.

Ga a GIF nem elég - egy videó a háló használatához

Kiegészítés

Miután feltettem ezt a bejegyzést az internetre, eszembe jutott, mit csinálhatnak azok a molyok a buxuson. Csakugyan petéztek. Készítettem is egy fotósorozatot egyről. Ebben az albumban megtalálod a képeket:
https://www.flickr.com/photos/nagysandor/albums/72157672153887385

Két képet azért itt is megmutatok belőle - a tojó nőstényt és a tojásokat a levél fonákán: