Gyepzselé - barna kocsonyakupacok a gyepben eső után

Néhány éve vettem észre először nedves időszakokban, hogy kertünk egyes részein zöldesen áttetsző, csokipudinghoz vagy zseléhez hasonló dolgok jelennek meg a kikopott gyeprészeken és a ritkán használt járólapokon. Minthogy az effajta gyepzselé vagy gyepkocsonya megjelenése, noha amorfabb, némileg emlékeztetett egy nyirkos, barna csészegombára, az olykor tenyérnyi telepeket valamilyen primitív gombának könyveltem el magamban.

A "Nostoc commune cianobaktérium-telepek" című
Flickr-albumomban további képeket is találsz a fajról.

A gyepzselé nyomában

Régóta terveztem, hogy utánajárok az interneten, milyen gomba lehet ez a kocsonyás dolog, csak mindig megfeledkeztem róla. A minap épp a digitális felvételeimet rendezgettem, amikor a mellékelt képek arra késztettek, hogy beüssem a Gugliba: „jelly-like fungus in lawn”. Néhány lépés után kiderült, hogy nem gombáról van szó, hanem a Nostoc commune nevű kozmopolita cianobaktériumról. Mivel magyar internetes irodalma gyakorlatilag nincs ennek a lénynek, gondoltam, készítek egy kis összegzést másoknak is. Az internetes forrásaimat a bejegyzés végén adom meg.

Cianobaktériumok mindenütt 

A Nostoc commune egyike a régebben kékmoszatoknak (blue green algae) nevezett cianobaktériumoknak.
A cianobaktériumok régi elnevezése mára már kikopott, ill. a természetgyógyászati készítmények esetében használják.  A Spirulina platensis fajt pl. kék-zöld mikroalgaként (vagy kékeszöld algaként) emlegetik a Spirulina-készítmény reklámszövegében, nyilván azért, mert ez barátságosabb hangzású, mint a korrekt cianobaktérium, melyben két riasztó elemet is talál a gyanakvó páciens. Egyik a baktérium (ami elég rosszul hangzik önmagában is), és még ott a cián is. Persze el lehetne magyarázni, hogy a joghurtban is baktériumok vannak, és a ciano a kékeszöld színre utal, de egyszerűbb a régi nevet használni.
A cianobaktériumok nagyon sokoldalú lények. Hogy csak két mutatványukat említsem: képesek megkötni a levegő nitrogénjét, és a fotoszintézis trükkjét is ismerik, sőt, (ha jól értem) igazából ez az ő szabadalmuk, a növények csak frencsájzolják a dolgot.
Sokoldalúságuknak köszönhetően a cianobaktériumok tényleg ott vannak mindenütt. Kezdjük egy lájtossal.

• Nekik köszönhető az ún. algavirágzás (egy típusa), mely okozott már tömeges halpusztulást a Balatonon is. 
• A cianobaktériumok azok az „algák”, melyekről negyven éve azt tanultuk, hogy gombákkal szövetkezve különböző zuzmókat alkotnak.
• Szégyenkezve vallom be, hogy csak most értesültem arról, hogy a zöld növények kloroplasztisza is olyan cianobaktériumok öröksége, melyek egymilliárd éve keveredtek bele valahogy a növényi sejtekbe. (Hogy mért nem értesített engem erről senki?)
• A Prochlorococcus nevű cianobaktériumot csak 1986-ban fedezték fel a tengervízben, holott a jelentősége óriási: több mint fele részben ez a parányi lény végzi a fotoszintézist a világóceánban.
• A cianobaktériumok adják az élet alapját a Yellowstone forró vizű tavacskáiban. És mellesleg a színpompáról is ők gondoskodnak.

Csoda ezek után, hogy a Nostoc commune a beton hátán is megél?

Ági és Zsóka a Yellowstone-ban, 1988-ban.
A fényképész én voltam, ami nagyrészt megmagyarázza,
mért nem lehet kivenni a vonásaikat.

A cianobaktériumokról mit sem sejtve gyönyörködtünk
a színes és forró pocsolyákban.

A Nostoc commune

Ez a cianobaktérium faj telepeket képez. Először egy kicsi, üreges, zselatinos gömb jön létre, mely növekszik, bőrszerűvé válik, összelapul, elcsavarodik, és a közeli telepekkel összenőve zselatinos tömeget alkot. Nedves állapotban a telep kékeszöld, olajzöld vagy barna, míg száraz körülmények között jellegtelen, matt, barnás kéreg.
A Nostoc commune a föld legkülönbözőbb vidékein előfordul. Bírja az extrém körülményeket: megél a sarki övezetben és a sivatagi környezetben is. A szárazföldön és az édes vizekben egyaránt megtalálható. A talajon, kőtörmeléken, kőburkolaton, betonon, kavicsok közt és a mohában laza kupacokat alkot. Alkalikus talajon, nedves sziklákon és brakkvízben is tenyészik.
A Nostoc commune képes megkötni a levegő nitrogénjét, ezért olyan helyeken is megél, ahol a környezete nem tartalmaz nitrogénvegyületeket. Nincs ugyan benne kloroplasztisz, de a citoplazmája fotoszintézisre képes pigmenteket tartalmaz. Tartalmaz ezen kívül olyan pigmenteket is, amelyek elnyelik a közepes és nagy hullámhosszú UV sugárzást, az erős UV sugárzásnak kitett helyeken is megél. Kedvezőtlen körülmények között hosszú ideig szunnyadó állapotban marad, és csak akkor elevenedik meg, ha a feltételek javulnak, és van víz. A kiszáradt telep ellenáll a forróságnak, valamint a megfagyás-kiolvadás váltakozásának, és szunnyadó állapotban is termel oxigént. Megállapították, hogy a sejten kívüli poliszacharidoknak szerepük van a Nostoc commune stressztűrésében és regenerációs képességében.
A Nostoc communét a Fülöp-szigeteken salátaként fogyasztják, de megeszik Indonéziában, Japánban és Tajvanban is. Tehát ez a cianobaktérium nem mérgező. Továbbá nem ez okozza a gyep ritkulását sem. Arról van szó csupán, hogy a Nostoc commune számára épp azok az összetömörödött (betonkemény) talajok a legmegfelelőbbek, amelyekben a fű már nem érzi jól magát.

Ez a telep félig kilóg a ritkán használt betonjárdára.

Ez a kisebb telep egészen a betonon van, és a melegben
elkezdett már kiszáradni.

Az összenövő kisebb telepek körbefognak mindenféle
törmeléket, fűszálat, de nem abból táplálkoznak.

Videófelvételek

20 másodperces videó egy zsenge Nostoc commune telepről

Két esős őszi napot kihagyva (2014. november 20-án) tettem egy sétát a törökbálinti József-hegyen. A jobbára füves dűlőútnak van egy kopár szakasza, mely azért kopár, mert a butuska telektulajdonos, akinek a kertje alatt elmegy, nemcsak a saját birtokát gyomirtózza (gondolom, parlagfű ellen :), hanem a rend kedvéért a dűlőutat is. (A telken nem is nő semmi, egészen a parlagfűszezonig, amikor is az – konkurencia híján – ellepi az egész területet, gondoskodva a környék parlagfűellátásról is. De ez egy másik érdekes történet.)
Nos, a Nostoc commune imádja az ilyen kopár helyeket, és az eső két nap után máris előcsalogatta. Korábban biztos nem volt, mert naponta jártam arra földre szegezett tekintettel, de nyomát sem láttam. Most azért videóztam le, hogy lásd, nem egy ragacsos, gusztustalan dologról van szó, mint első pillantásra vélnéd. Nem csoda, hogy van, ahol eszik. (Utólag nekem is gusztusom támadt rá, csak lusta voltam visszafordulni. :)

15 másodperces ráadás egy kiszáradt Nostoc commune telepről

Nem állítom, hogy 2015.03.08-án ugyanazt a telepet sikerült ismét levideóznom, mint amit az előző felvétel mutat, de a hely ±1 m pontossággal ugyanaz. Egy keveset haza is vittem belőle, hogy kipróbáljam, csakugyan életre kel-e nedvesség hatására. Majd meglátjuk.

Források

• http://en.wikipedia.org/wiki/Nostoc_commune 
• http://en.wikipedia.org/wiki/Cyanobacteria van magyar változat is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cianobakt%C3%A9riumok
• http://en.wikipedia.org/wiki/Prochlorococcus 
• http://en.wikipedia.org/wiki/Chloroplast
• http://www.geograph.org.uk/photo/1470398
• http://pender.ces.ncsu.edu/2013/02/what-is-growing-in-my-yard/ 
• http://cordyceps.5mp.eu/web.php?a=cordyceps&o=w0hSkscJZq
• http://www.blki.hu/alapitvany/bka7.htm
• http://news.stanford.edu/news/2006/february8/yellowstone-020806.html