Éjjeli puszpángmolyvadászat fejlámpával és lepkehálóval

Az ötlet 2016 augusztus 5-én 21:10-kor pattant ki a fejemből, az idei második rajzás tizedik napján.
Rögtön ki is próbáltam, teljes sikerrel. Fél óra leforgása alatt 45 Cydalima perspectalis felnőttet – hivatalos magyar nevén puszpáng-tűzmolyt, ill. ismertebb nevén selyemfényű puszpángmolyt – kaptam el játszi könnyedséggel.
Csak azért hagytam abba a vadászatot, mert féltem, nem marad molyolni való másnapra. (Maradt. Másnap este 36 darabot kaptam el kb. ugyanannyi idő alatt.)
Az ötlet valószínűleg sose merül fel bennem, ha nem olvasom pár nappal korábban Mercsné Zsámboki Éva alábbi üzenetét a Buxus FB csoportban:

„Hatékony éjszakai molyvadászaton vagyunk túl, 29 lepkét sikerült elkapni. A sövényünk kb. 3 méterre van a ház falától, az előszoba ablakain át kiszűrődő fénynek és a bejárati ajtó feletti lámpa fényének köszönhetően a sövényről seprűvel felzavart lepkék mind a fény felé repültek, így a férjem légycsapóval és szúnyogirtó spray-vel felszerelkezve a bejárat környékén irtotta a kártevőket. Nappal még eddig soha nem sikerült ennyit sem felzavarni, sem elkapni.”

Ha Facebookos vagy, itt megnézheted Éva eredeti bejegyzését. Igazából Éváék módszerét szerettem volna kipróbálni magam is, de úgy látszik, a bokraim túl messze voltak a ragyogó fényfolttól, melyet egy irányítható kévéjű lámpa fényével varázsoltam a fehér házfalra. Ezért aztán a felriasztott lepkék repültek a szélrózsa minden irányába, kivéve azt az egy irányt, amelyikben a fényfolt volt.
Egy dolog azonban feltűnt nekem: a lepkék sokkal lassabban és kiszámíthatóbban repültek, mint nappal, ezért egyet rögtön sikerült is elkapnom azzal a kiszolgált lepkehálóval, melyet seprű helyett használtam a felriasztásukhoz. Egy probléma volt csak: a felriasztott lepkék túl hamar kikerültek a ragyogó folt fényköréből, és ezért könnyen szem elől tévesztettem őket.
OK – gondoltam magamban (mert több éves amerikai munkavállalás után ilyen szinten még 27 esztendő múltán is képes angolul gondolkodni az ember) –,

ha a lepke nem megy a fényhez, a fény megy a lepkéhez.

És már indultam is be a házba hűséges Petzl fejlámpámért.

Puszpángmolyinvázió 3 – Második hullám?

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen folytatásra szánom magam.
Nos, márciusban többször is körülnéztem Törökbálinton, hogy mi a helyzet buxushernyó ügyében. Készítettem néhány felvételt, s ezeket  – néhány megjegyzéssel együtt – feltettem ebbe a Flickr albumba:

Törökbálinti képek a puszpángmolyinvázió után

Ezek közül kiragadok néhányat a kommentárjaimmal együtt, hogy kényelmesen elolvashasd, ha akarod.

A régi temető buxusai

A kertészek 2015 február/március fordulóján visszavágták a buxusok egy részét, másokat nem bántottak, mert a vékony gallyakban is volt még élet, amiről március 3-án meggyőződtem.

Visszavágott buxusok a régi temetőben

Érintetlenül hagyott és visszavágott buxus
a régi temető szérűskerti részében

• A visszavágott bokrok egyelőre siralmas látványt nyújtanak, de elképzelhető, hogy megmaradnak, ha az alvórügyekből kipattanó új hajtásokat megóvják a kertészek a puszpángmolyoktól. Erre van még idő, mert a máshol áttelelt kis hernyókból még ki kell fejlődniük a lepkéknek, s azoknak rá kell petézniük az új (ma még nem létező) hajtásokra.
• A visszavágatlan bokrokon azonban a régi, el nem pusztult levelekkel együtt kis hernyók is átteleltek – erről a helyszínen megbizonyosodtam március végén. A kis hernyók hamarosan megtalálják a már kibomló új hajtásokat, ha nem lépnek időben a kertészek.

Buxusok a város egyéb részein

Puszpángmolyinvázió 2 – Itt a tavasz!

Hét hónap telt el azóta, hogy a buxusmolyinvázió első jeleit észleltem a kertünkben, és öt azóta, hogy az előző bejegyzésem felkerült a Netre ezzel a címmel:

• Puszpángmolyinvázió 1 – Törökbálinti képek

Ebben ígértem egy folytatást. A legsürgősebb teendővel kezdem, hátha a kertetekben vagy a házatok előtt még mindig ilyen állapotban vannak a buxusok:

A tarrágott buxusok vékony vesszejein előbb száradtak le a levelek, semmint a hernyók megehették volna őket. A mohó hernyók ugyanis a lomb rejtekében már lerágták a zöld vesszők háncsát, ezért a vesszők a külső levelekkel együtt elhaltak.

A tarrágott buxusok visszavágása

Hogy mért ez a legsürgősebb teendő február derekán?
Nézz be egy ilyen bokor belsejébe, és meglátod.

Mi van a tarrágott bokor belsejében? Lássuk csak...

Nos, mit látsz belül? Leginkább sötétet. És ezt látják a zsenge levelek is tavasszal, ha a sűrű elhalt réteg alatt kihajtanak egyáltalán.
Ha ősszel azért nem vágtad volna le a leszáradtnak látszó részeket, mert abban reménykedtél, hogy tavasszal talán újra kihajt, akkor elárulom: túl optimista voltál, mert ezek a részek csakugyan és végérvényesen leszáradtak, és a hernyóselyemtől filces réteg csak a fényt veszi el a belül lappangó rügyektől.
Szorítsd össze a fogad, és kezd visszatörögetni a leszáradt ágacskákat, ameddig el nem éred az eleven részt. Tudom, ez fájdalmas dolog. Persze, nem a buxusnak, mert ő nem érzi, hanem neked, aki évekig dédelgetted, amíg ilyen szép nagyra nőtt.
Számíts rá, hogy szívószálnál (vagy rosszabb esetben: ceruzánál) vékonyabb ágacskákban nemigen remélhetsz életet. Ha ráéreztél, milyen mélyre kell menni a visszavágással, jöhet a metszőolló vagy a sövényvágó, és adj neki! Figyeld az ágak kérgét. Ha súlyos rágásnyomot találsz a kérgen, mint ezen a gallyon is, melyet a régi temetőben kaptam lencsevégre az egyik buxuson, akkor jobb, ha a rágás alatt vágsz:



Aztán várj türelmesen tavaszig, hogy kiderüljön, maradt-e még remény.

Addig is lássuk a moly életciklusát:

Puszpángmolyinvázió 1 – Törökbálinti képek

A buxusmolyinvázió első jeleit kerek két hónapja, 2014 július 19-én észleltem a kertünkben, fűnyírás közben. Arra lettem figyelmes, hogy a buxuson lévő vízszintes pókhálók tele vannak zöldes színű „söréttel”.

Nem kellett soká keresgélnem, hogy felfedezzem a tetteseket, a szép, zöld színű hernyókat is.

A lepkék ekkor még nem tűntek fel.

Akkor még fogalmam sem volt róla, miféle hernyók ezek, de sejtettem, hogy a buxuslégyhez (Monarthropalpus buxi) hasonló specialistát tisztelhetek bennük, hiszen a puszpáng mérgező, ezért akármi nem eszi meg. Azóta rengeteg időt, energiát és agyalást fordítottam a problémára. Tegnap néhány élő hernyóra lett volna szükségem egy kísérlethez, és mivel – szerencsére – épp szűkében voltam már a készletnek, kiszaladtam a Szérűskertbe, arra számítva, hogy talán találok párat, mert szép buxusok nőnek ott. Nos, hogy mit találtam, azt lentebb láthatod.

• A jelen bejegyzés publikálásával egyidejűleg (2014.09.17.) jeleztem a problémát Fernengel András törökbálinti képviselőnek.
• Kiegészítés (2014.09.18.): A Szérűskertben és a régi temetőben található puszpángok permetezése megtörtént. Horváth Gyula közlése szerint Mospilan (hatóanyag: acetamipirid) kontakt & felszívódó hatású permetezőszert használtak.
• Gyors tájékoztatásért a Nyugat-magyarországi Egyetem letölthető összefoglalójához fordulj (mielőtt elhamarkodottan kivágnád a tarra rágott buxust):
  A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) elleni védekezés lehetőségei.
• Onlájn szaktanácsok Vétek Gábortól (Corvinus Egyetem) kaphatók ezen a linken:
  http://www.gazdabolt.hu/index.php?route=account/customer_support/posts&topic_id=32079
• A saját tapasztalataimról később számolok be, de néhány tippet lentebb is adok.