Madáretető cserépaljból

Széncinege az etetőn

A napokban láttam egy riasztó képet  a Facebookon egy halott cinkéről. Fejjel lefelé lógott valami neccbe csomagolt madárcsemegéről, melybe állítólag belegabalyodott valahogyan.
Én ezt nem próbáltam ki soha, mert olcsóbb megvenni 2 kiló napraforgót a terményboltban (380 Ft tegnapi áron), mint az ilyen "spéci" cuccokat egy szupermarketben.

Valaki azt ajánlotta, hogy egyenest ki kell szórni a magvakat a földre, mert onnan is össze tudják szedni a madarak.
Ez igaz is, ha nem lepi be a hó az eleséget.
És persze, ha a kapirgáló madarat nem kapja el közben a macska.

Én évek óta olyan etetőket használok, amilyent a képen látsz.
Olcsó, praktikus és tartós.
Igazából nem azért készítek néha újat, mintha a régi tönkrement volna, hanem azért, mert nem emlékszem, hogy hova tettem a régit. Használaton kívül ugyanis, összecsomagolva, alig foglal helyet, ám ez az előnye kereséskor hátránynak bizonyul.
A feledékenységemnek haszna is van azonban, mert az új dizájn rendszerint jobb, mint a régi, mert készítés közben eszembe jut, mi bajom volt a korábbi változattal.
A képeken a legújabbat látod, de ez is van már vagy 3 éves.
Lefektettem az asztalra, hogy lásd a részleteket.

A madáretető felépítése. A kiszolgált kis ültetőlapát a súlya miatt került bele a legújabb modellbe. Ezt és a két cserépalátétet (az egyik 12 cm, a másik 18 cm átmérőjű) 3 vékony és erős (szőlőkötöző) zsinór fogja össze. Kifeszített állapotban kb. 12 cm távolság van a két cserépalj között. A kötözést felülről, azaz jobbról, szoktam elkezdeni. 

 Az etető elkészítése

Keríts két különböző átmérőjű műanyag cserépaljat. Az én esetemben a nagyobb cserépalj 18 cm átmérőjű (ez az etető fedele), a kisebb pedig 12 cm-es (ez az etető tálcája, amibe majd a magokat szórod). Nekem ez pont bevált, mert a másfélszer olyan széles fedél jól megvédi a magvakat az esőtől és a hótól. Vagy legalábbis azt az érzetet kelti az emberben, hogy mindent megtett, amit lehet.

Lyukasztás

Ahhoz, hogy a két cserépaljból etető legyen, 3-3 lyukat kell készíteni rájuk a zsinór számára.
Azért hármat, nem pedig négyet, amiért a háromlábú szék jobb a négy lábúnál. Tudniillik, a háromlábú szék mindig stabilan áll, akármilyen hullámos is a talaj - még akkor is, ha nem egyforma hosszúak a lábai.
Helyettesítsd be a lábhosszakat a két cserépaljat összekötő zsinórszakaszok hosszával, és akkor érted azt is, mért fontos ez olyan embernek, mint én, aki képtelen egyforma hosszúra kötni három zsinórt. Ha három helyett négy lyukat használsz, akkor szinte biztos, hogy a tálca billegni fog, mert az egyik fonál laza marad.
Lehet, persze, hogy ez nem izgatja a madarakat, de mégiscsak snassz a dolog.
Ahogy a háromlábú szék lábvégei, úgy a lyukak is egyenlő oldalú (vagyis szabályos) háromszög csúcsait alkossák, vagy majdnem. Ez sem abszolút fontos - elég szemre kimérni -, de azért van jelentősége, pláne, ha nem használsz súlyt, mint én. Minél messzebb van ugyanis két lyuk, annál könnyebben megbillen a tálca, amikor a kettő közé leszáll egy madár.
A fedél lyukai a perem közelében legyenek. Az a lényeg, hogy ne szakítsa át a zsineg a maradék anyagot:

A tálca lyukait az alj legszélére érdemes tenni, mert így ki tud folyni rajta a víz, ha bever az eső a fedél alá, és persze, az eső mindig bever:

Nekem van ugyan mindenféle fúróm, de azért inkább egy gázlángon felizzított szöget használok az olyan hőre lágyuló műanyagok átlyukasztására, amilyenből az ilyen cserépaljak készülnek. Az olvadéktól ugyanis egy kicsit duzzadt lesz a lyuk pereme, ezért nem rágja el a zsineget. Én az ilyen munkákhoz egy 60-as bognárszeget használok, melynek kb. 5 mm a fejátmérője. A szerszám nyele egy parafadugó, melyet jól meg lehet fogni három ujjal:

A szög fejénél az elszíneződés mutatja, hogy ez az eszköz már használatban volt. Ami azt illeti, többször is. Van egy konyhafiók, amelyben mindenféléket tartok, köztük ezt is, hogy ne kelljen újat készíteni, ha kell.

Kötözés

Én szőlőkötözőt használok erre a célra, Szőlőm nincs, de egyszer régen vettem egy köteget egy gazdaboltban, gondolván, jó lesz valamire. Erre például jó lett:

A kötegelt zsinór kb, 160-170 cm-esre van szabva. Ebből két szálat kihúzol. Az egyiket felébe hajtod. A másikat felébe vágod, de csak az egyik fele kell. Igazítsd össze a felébe hajtottat az egyik fél végével, és köss rá egy szimpla csomót. Ez lesz a zsinórzat felső vége, amelynél fogva fel tudod majd akasztani az etetőt.

Fel lehetne akasztani az etetőt hurok nélkül is a csomó alá, de akkor ide-oda csúszna a felfüggesztés pontja, amikor a madarak le-föl szállnak az etetőre.

A fedél, majd a tálca kötözését úgy kell elvégezni, hogy a megfelelő fonalszakaszok lehetőleg egyforma hosszúak legyenek. Én a tálcát úgy kötöttem fel, hogy a fedél és a tálca között 12 cm hézag maradt. Régebben szűkebbre vettem a rést, hogy minél kevésbé verjen be az eső. Az eső azonban így is bevert, viszont kényelmetlen volt ökölbe zárt kézzel benyúlni, hogy pótoljam az elfogyasztott eleséget. Ez most nem okoz gondot:

Bőven elég a hely ahhoz is, hogy kifordítsd a tálcát. Így kényelmesen ki tudod szórni a "helyben fogyasztók" által ott hagyott maradékot, vagy akár ki is tisztíthatod a tálcát, ha gondolod, anélkül, hogy az etetőt leakasztanád a tartójáról:

Épp kiszórtam a meggyvágó által otthagyott szotyihéjakat. Ráfér egy kis tisztogatás is szivaccsal.
---
A fotón látszik a lyukak kiosztása is. Én szemmértékre dolgoztam. Ha matekozni akartam volna, akkor bejelöltem volna, mondjuk, a felső lyuk helyét, majd megbecsültem volna a △ köré írt kör d átmérőjét (esetemben d ≈ 103 mm). Ebből egyszerű szorzással kapod a lyukak közötti távolságot, mely a △ a oldalhosszúságával egyenlő: a = 0,866 d. (Esetemben a ≈ 89 mm, ami nagyjából stimmel azzal 90 mm-rel, amit a tálcán ténylegesen mértem az imént.)
---
Ha érettségi előtt állsz, próbáld kihozni az a = (3 d) / (4 cos 30°) formulát, amely alapján számoltam, mert lehet, hogy valaki olyan is olvassa ezt a blogot, aki képes lesz betenni az érettségifeladatok közé 😉

A súly szerepe

Súlyt ennél a modellnél alkalmaztam először. Nem tudom, mért nem jutott eszembe előbb, pedig nyilvánvaló volt, hogy a könnyű szerkezet miatt a tálca meg-megbillent, amikor rászállt egy madár, még ha az csak egy cinke volt is. Ilyenkor mindig leszóródott az eleségből, ha túl volt töltve a tálca. Előfordult az is, hogy a szél feltekerte az ágra az etetőt.

Ezt a törött nyelű ültetőlapátot kísérleti célból kötöztem fel, hogy lássam, beválik-e az ötlet.

Az ötlet bevált, és a lapátot rajta hagytam. A cinkéket szemmel láthatóan nem zavarja, hogy csak egy lapát, nem pedig "hivatalos" súly. És nem zavarja azt a meggyvágót sem, amely ugyancsak szerepel ezen a videofelvételen. A videó kissé homályos ugyan - borús időben, árnyékban videóztam kézből, két üvegrétegen át -, de a célnak megfelel, mert látszik, hogy a madaraknak nincs kifogása az etető ellen.

Nos, a lapát - jobban mondva a lapáttal megterhelt etető egésze - afféle kapásjelzőként működik. A sajátos mozgású inga csillapodó mozgása egy ideig őrzi a legutolsó látogatás emlékét. Ez jó, mert nem mindennap és a nap nem minden szakában jönnek olyan sűrűn a vendégek, ahogy a videón látod. Nekem nincs türelmem ahhoz, hogy hosszú percekig figyeljek egy statikus etetőt, hátha jön egy cinke. Márpedig egy cinke, ha jön is, néha csak egy pislantásnyit időz - épp akkor, amikor behunytad a szemed.
Itt viszont, ha a konyhában jövök-megyek, és azt látom az ablakon át, hogy sűrűn mozog az etető, megállok, és várok egy kicsit. És akkor néha olyan nyüzsgést figyelhetek meg, amilyent a videón látsz.

Hová akaszd az etetőt?

Olyan helyre, amelyre van rálátásod az ablakból. Szerintem a látvány elfogadható ár a madár oldaláról a vendéglátásért.

Ezért is, és a sunyi macskák miatt is, kb, szemmagasságban legyen legyen az etető. Nem mintha egy macska nem tudna akkorát ugrani, de mire ott van, a madár már elszállt, mert amilyen kicsi, olyan gyorsak a reflexei.

Legyen a közelben olyan bokor vagy fa, ahová a cinke leszállhat, hogy elfogyassza az ételt, mert ő elvitelre veszi, nem úgy mint a meggyvágó a videón, aki szereti ülve, komótosan megtömni a begyét, ami kissé idegesíti a cinkéket.

Ne legyen túl közel olyan fedezék, ahová egy macska elbújhat, az alkalmas pillanatra várva, hogy lecsapjon.

Nem árt, ha van egy madáritató is a közelben (nálam van), de ez nem feltétlenül szükséges, bár a madarak szemében nyilván emeli a vendéglátóhely rangját.

Élet az etetőn

Talán nem bánod, ha megmutatok itt két videót, melyet kicsivel a jelen bejegyzés publikálása után készítettem.

Cinkevetélkedés madáretetőn

Csak a videót megnézve tűnt fel a két széncinege (Parus major) viselkedése. Azt tudtam, hogy a hímeknek territóriumuk van a szaporodási időszakban, amit éneklésükkel jeleznek. Ez a videó azonban november végén készült, amikor nem szoktak énekelni. Ha nincs territórium, akkor azt gondolná az ember, hogy békésen megvannak egymással. Vagy ha eledelforrást találnak, mint ebben az esetben is, akkor az van "birtokon belül", amelyik előbb volt ott. Itt viszont, amelyik előbb volt ott, az hunyászkodott meg. Vagy a két példány más nemű? Talán az egyik nem itt is háttérbe szorul az ilyen helyzetekben? Vagy a cinkék látják valamiből, hogy a másik "erősebb"? 

Te mit gondolsz?

Fakopáncs és meggyvágó madáretetőn

Ki az erősebb?
Épp fontolgattam ma reggel, hogy átrakom a madáretetőt máshova, ahol jobban látom, de meggondoltam magam. Jó helyen van az ott, ahol van: a bokorfa egyik ferde törzse kényelmes elérési útvonalat nyújt egy harkály számára.
A konyhába menet észrevettem, hogy egy meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) üldögél a tálcába szórt napraforgón. Mire elszaladtam a kameráért, és nagyjából üzembe helyeztem, ez a közép fakopáncs (Dendrocoptes medius) is feltűnt a háttérben. A precíz beállítást mellőzve, nyomban elindítottam a felvevőt, nehogy lemaradjak valamiről. Örülök, hogy nem szöszmötöltem, mert így sikerült elkapnom, amint a harkály átlibben a tálcára, és ott folytatja pár másodpercig, ahol a meggyvágó abbahagyta.
Nem tudom, mi történt volna, ha a meggyvágó szívózik, de nem szívózott, hanem magától távozott, "okos enged" alapon.