2014. március 14., péntek

Meddig bírod lélegzetvétel nélkül?

Csak az első öt perc a nehéz ...


... mondják.

Legalábbis a kezdő fuldoknok számára – teszem hozzá a lenti videóból leszűrtek alapján. Mert kellő gyakorlattal a kínok elnyújthatók. De ne vágjunk a dolgok elébe.



Kb. 5 hónapja, nagyjából a Törökbálint Sportközpont megnyitása óta, rendszeresen járunk uszodába a feleségemmel. Ma egy hete a mellettem lévő sávban észrevettem egy fiatal nőt elhúzni a medence alján. Nyugodt melltempóban úszott, nálam gyorsabban, de azért jól láttam, ahogy a 25 méteres táv vége előtt kifúj egy kevés levegőt, és felbukkan a medenceelválasztó szélénél. Másodpercek múlva odaértem én is, de nem vettem észre, hogy kapkodta volna a levegőt.

Könnyű annak, aki kopoltyúval lélegzik! – jegyeztem meg részben elismerőleg, részben barátkozólag, aztán elindultam vissza, mert 45 perc folyamatos úszásra álltam rá egy ideje.

Visszafelé a nő még egyszer elhúzott mellettem a medence alján, aztán már nem figyeltem rá, mert az úszószemüvegem bepárásodott.

De azért piszkált a dolog.

Egyszer, gimnazista kormomban, egy osztályfőnöki órán leteszteltem magamat lélegzet-visszatartásból. Miközben Marika néni a padom asztalrészén pihentette a farát, én 2 perc 30 másodpercen át tartottam vissza a levegőt a háta mögött. Az utolsó fél percben már be kellett fognom az orromat; remegett az asztal a könyököm alatt a görcsös erőlködéstől – szerencsére nem vette észre –, de kitartottam.

Tudtam, hogy kb. 50 másodperc egy hossz az én tempómban. Az nem létezik, hogy annyit se bírnék ki víz alatt – gondoltam. Kipróbáltam, de csak cirka 20 méterre jutottam.

A véletlen és az uszoda sajátos házi szabályai úgy hozták, hogy az öltözködés cipőhúzásos részét egyszerre intéztük a folyosón a hölggyel, így megkérdeztem tőle, hogy csinálja. Mármint azt, hogy lélegzetvétel nélkül kibírja a 25 métert. Nem lettem sokkal okosabb a válaszától, de azért megerősítette azt a feltételezésemet, hogy nem szívja feszesre a tüdejét merülés előtt, ahogy én szoktam. Ezt abból gondoltam, hogy erőfeszítés nélkül lent tudott maradni, és a végén alig fújt ki néhány buborékot.

Közben eltelt egy hét, tegnap megnéztem ezt a videót is, de nem kapcsoltam össze a múlt pénteki dologgal.

Amikor ma délben bemerültem a vízbe, még eszembe sem jutott, hogy megismétlem a múltkori próbát. Csak amikor már elrugaszkodtam és tettem három lusta tempót a víz alatt, akkor ötlött fel bennem, hogy mi lenne, ha folytatnám. A huszadik méternél, amikor már nagyon szenvedtem, eszembe jutott a rekeszizmos trükk a videóból, és bevált: sikerült megtennem a távot. Miközben kilihegtem magam, arra gondoltam, lefordítom a videót, és megosztom veletek, mert jó tippet adott.

Íme a videó:




Ha a beágyazott videóban nem jelenne meg a magyar feliratozás, állítd le. Ilyenkor az alján megjelenik ez a beállítósáv:
A fehér téglalapba kattintva előjönnek azok a nyelvek, amelyeken van már feliratozás. Válaszd ki a magyart.


Összefoglalás

A profi "szabadtüdős búvárok" simán kibírják lélegzetvétel nélkül perceken át. Mi tart vissza bennünket attól, hogy a példát kövessük? Ebben az epizódban, a Scientific American munkatársa, Katherine Harmon – és asszisztense, Katherine Harmon – az emberi fiziológia határait kutatja.



2 megjegyzés:

  1. Nem vagyok szakavatottja a témának, párhuzamot keresek csupán. Amikor olyan békaemberekről esik szó, mint pl. Michael Phelps, akkor a teljesítmény eléréséhez alapfeltételnek veszik a szakértők a kimagasló oxigén-felvevő képességet. Ez a képesség viszont születési adottság, "természetes" úton nem fejleszthető.

    Javaslom tehát az oxigén-felvevő képességének fokozását jelentősen - valahogy, bárhogy - és akkor menni fog 50 méter is. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem értek hozzá. Szintén csak analógiák alapján tudok ehhez hozzászólni. Azt tudom, hogy a hegymászók -- régebben legalábbis -- nem egyből ugrottak neki a legnagyobb csúcsoknak, hanem akklimatizálódtak a lentebbi táborokban. Ha ennek van valami értelme, akkor az egyik talán az, hogy az egyéni oxigénfelvevő képesség feljebb megy. Nem örökre, hanem átmenetileg. Ahogy az edzettség szokott. Abban persze egyetértek, hogy az egyéni "plafon" születés kérdése.

      Törlés