Megújuló energia és/vagy/kontra atomenergia?

A cím napjaink egyik nagy port kavaró kérdését idézi, mely a paksi fejlesztések kapcsán merült fel. Több ellenérvet hallani Pakssal kapcsolatban:

• Nem így kellett volna ezt az egész dolgot elintézni!
• Baromi sokba fog ez nekünk kerülni!
• És lám, mi történt Fukusimában is! Csernobilról nem is beszélve!
• Akkor mért nem inkább megújulót?!

Jómagam egyszerű magkémikus vagyok és miegymás, tehát

• nem politikus
• nem nukleáris mérnök, 
• nem közgazdász és
• nem környezettudós.

Miegymásként a következők jutnak hamarjában az eszembe:

• most jönnek a választások;
• a dolog anyagi oldala nyilván tisztázható; 
• Fukusimára – ami kétségtelen tragédia volt – rákenődött az egész cunami sara sokak szemében;
• ami pedig a megújulókat illeti, lásd alább:

Miegymásként nemrég fordítottam le ezt a TED videót:

David MacKay: Megújuló energiaforrások – álmok és realitások

A videó oldalán érdemes a többi linket is megnézni. (Lehetőleg ne IE böngészőt használjon, mert az nem szereti a TED videókat.)

Nos, David MacKay (1) skót fizikus, (2) elismert környezeti szakértő – magyarul is jelent meg könyve a témában, (2) szereti a megújulókat, és (3) szereti a számtant. Osztott-szorzott, és kijött neki valami, amit én, aki az átlagnál jobban ügyelek a környezetre – nincs autóm és soha nem is volt; gyalog és biciklivel közlekedem vagy a tömegközlekedést veszem igénybe (ma már azt is csak módjával); igyekszem kevés hulladékot termelni; lekapcsolom a vécében a villanyt  – a következőképpen interpretálok (de szabad a pálya: nézze meg Ön is a videót, és interpretálja a saját megítélése szerint):

• Ameddig nem vagyunk hajlandók az energiafogyasztásunkat drámai módon csökkenteni itt Európában (és persze eszünk ágában sincsen), addig ne is álmodjunk arról, hogy a fosszilis energiahordozókat megújulókkal helyettesítsük, mert országnyi terület kellene hozzá.
• A nukleáris energia kevésbé ínvázív (kevésbé tolakodó) a megújulónál a fenti értelemben, mert kompaktabb, azaz kisebb területet kell neki feláldozni. (Önkéntesen értve, hiszen Csernobilnál utólag történt területáldozat, amiről szintén van egy érdekes TED videóm, lásd alább.)

Számomra ez az előadás megrázó volt.

Persze a jövő tartogathat megoldásokat.

Azt az abszurd lehetőséget természetesen kizárnám, hogy egyszer majd nem kéttonnás tankkal, hanem, jellemzően, szerényebb méretű gépkocsival próbál leszorítani az útról egy autós, aki, jellemzően, nem egyedül ül a kocsijában, amikor a zsúfolt buszt előzve szembe jön velem, a biciklistával.

A feleségem például esküszik a passzív házra. Újabban az aktívra is, melyben a konnektor arra való, hogy a felesleges energiát visszatápláljuk a hálózatba.

És egyszer még megvalósulhat a fúziós energiatermelő reaktor is. Igaz, nukleáris az is. Ami eszembe juttatja a Csernobilos videót:

Holly Morris: Miért éppen Csernobil? Mert az az otthon.

Nem éppen mélyenszántó az elemzés, de épp ezért érdekes. Lehetne ez az alcíme:
"Élet a halálzónában".

Mert van ott élet, sőt még turizmus is, ami köztudottan az élet egy magasabb szintű megjelenési formája.

Amiről eszembe jut egy harmadik videó is, de azt legközelebbre tartogatom. Ha el nem felejtem.