Vagy mégsem?
 |
| A kefir kiváló ital! (szimbolikus kép) |
Sokat gondolkodtam azon mostanában, hogy ha Spoóroloós János lennék (márpedig aki ismer, tudja, hogy Sándor a nevem), hogyan készítenék magamnak kefirt olcsón, egyszerűen, házilag, ha értékes időmből tudnék szakítani, mondjuk 3 percet a gyártásra. Az alábbi gondolatkísérlet receptjét – értelemszerű változtatással –
Pilsner Urquell,
hagymás zsíros kenyér vagy
tejbegríz előállítására is lehet alkalmazni. Azért említem ezeket, mert a
Milli-féle kaukázusi kefiren kívül ezek azok az ételféleségek, amelyeket életem bizonyos szakaszaiban annyira szerettem, hogy képtelen voltam őket megunni. (Az „ételféleség” kifejezést egy harminc év előtti és ötven feletti, harcias Izabella utcai házmesterasszonytól parafráztam el; a „parafráz” igét pedig most találtam ki, mert szeretem a szavaimat jól megválogatni.)
Arra gondoltam, hogy először megadom a receptet, aztán írok valamit arról is, hogy mért gondolom úgy, ahogy. Ez már egy ilyen tanári izé nálam. Nyugdíjas docenseknél gyakori.
A kefirkészítés algoritmusa
- Végy egy raklap agyonpasztőrözött, agyonhomogénezett tartós tejet a legolcsóbb fajtából.
- Ez gyakorlatilag mindig 1,5% zsírtartalmú tejet jelent valamelyik Visegrádi országból – tehát baráti tejet, Baráti Áron. (Ki is az?)
- Végy egy kupakkal lezárható élőflórás kefirt, ahol és amikor a legolcsóbb.
- De csak ha szereted, mert különben még így is pénzkidobás.
- Edd meg a kefirt, vagy etesd meg valakivel.
- Ne a dobozból idd meg, hanem pohárból, kiöntve a doboz teljes tartalmát.
- Ne csurgasd ki teljesen a dobozt, hogy maradjon benne „oltóanyag”.
- A kiürült dobozt haladéktalanul töltsd meg tejjel (lásd az 1. pontot).
- Ne használj tölcsért, és egyenesen a tejes dobozból öntsd a tejet, a mosogató felett. Így nem kerülnek „idegen” bacik és gombák a tejbe, és nem csurgatod le a tejet a konyha perzsaszőnyegére.
- Csavard vissza a kefires doboz kupakját, öblítsd le vízzel a külsejét, és töröld szárazra.
- Húzz egy strigulát a kefires doboz oldalára alkoholos filccel.
- Ez talán a legfontosabb lépés. Ha kihagynám, nem nevezhetném ezt az algoritmust a képzeletbeli kefirgyártás tízparancsolatának.
- Másrészt meg fogod látni, hogy idővel gyarapodni fognak a strigulák némelyik dobozon. (Nem viccelek: ez benne van az algoritmusban.) Ha nyitsz egy „Újrahasznosítási eredményeim” c. naplót, minden 10 strigula után beírhatsz magadnak egy piros csillagot, hogy aztán eldicsekedj vele barátaidnak. De ne csalj, mert ellenőrizni fogom!
- Rázd össze a megtöltött doboz tartalmát, és rakd félre valahová a konyhában.
- Hagyd szobahőmérsékleten: ne tedd túl meleg helyre (tűző napra, fűtőtestre), de persze a hűtőbe se. 20-24°C-nál szerintem 24 óra elég. Gondolom, nyáron fél nap is megteszi.
- Időnként (mondjuk fél naponta, vagy reggel és este) rázd össze, kóstold meg, és ha jó már, lásd a 3. pontot,
- vagy tedd be a hűtőbe, amíg el nem fogyasztod.
- Ha nem elég savanyú még, vissza a 7. ponthoz.
- Ha a doboz alul savót ereszt már, vagy az íze már nem az „igazi”, akkor vissza a 2. ponthoz.
- Ez több strigula esetében előbb-utóbb várható.
- Ha fogytán a tej, vissza az 1. ponthoz.
Mért csinálnám úgy a helyemben, ahogy leírtam?
Természetesen azért, mert olcsó, pofonegyszerű, tiszta, pepecselésmentes, és megfelel az újrahasznosítás elvének. Na és persze az sem mellékes, hogy működik a dolog. Legalábbis ez a munkahipotézisem. (Persze, elvileg elképzelhető az is, hogy ki is próbáltam már, csak nem árulom el.)
 |
| Maláta, víz és komló – a Pilsner Urquell fő összetevői. (Szimbolikus kép) |
