Bandzsítós 3D... Mi is az?

Hogy az orromba fog folyni a sör?
Ne aggódj, vigyázok.

A bandzsítós sztereó képpárok használatához (angolul cross-eye vagy convergent stereo) nincs szükség semmiféle segédeszközre (speciális szemüvegre), mindössze egy kis gyakorlatra a bandzsítás terén, amit könnyebben elsajátítasz (szerintem), ha érted is a dolgot, nemcsak csinálod. Állatorvosi lóként a tülkös szarvasbogarat (Sinodendron cylindricum) használhatod a gyakorláshoz. Pontosabban: a szemléltetés alapja egy olyan sztereófelvétel lesz, melyet Rahmé Nikola természetfotográfus készített erről a bogárról. A jelen bejegyzést ugyanis eredetileg technikai bevezetőnek szántam a következőhöz, melyet a figyelmedbe ajánlok, hogy lásd, milyen remek alkalmazásai vannak ennek az egyszerű technikának:

• Ezt látnod kell: Válogatás Rahmé Nikola sztereómakróiból 

Ezt látnod kell: Válogatás Rahmé Nikola sztereómakróiból

Tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum) 26
kockából álló gif animációja Rahmé Nikolától (forrás),
Itt is érzékelhető a tér a mozgás miatt, de a bejegyzés
címe valódi 3D-s hatású statikus képekre utal.

Rahmé Nikola nagy felbontású sztereó és egyéb makróit elnézve az jutott eszembe, mekkora kiváltság az nekünk, embereknek, hogy a közönséges látható fényre építő foto- és számítástechnika  segítségével szinte körbesétálhatjuk, tekintetünkkel letapogathatjuk az apró rovarok testének finom részleteit. Mintha közöttük járnánk. Ami persze csak illúzió, hiszen a rovaroknak – szólj, ha tévedek – halvány fogalmuk sem lehet arról, hogy néznek ki ők maguk és a többiek. Nemcsak azért, mert az agyuk nem elég fejlett ahhoz, hogy bármit is felfoghassanak, de az optikai berendezésük sem alkalmas a részletek plasztikus érzékelésére. Akkor hát mire való a sok apró pikkely és miegymás, amelyről egy közönséges fotósnak sincs sokkal több saját tapasztalata, mint a bogárnak magának? Néhányról tudunk: a lepkeszárny apró pikkelyei például nagyobb léptékű látványt generálnak interferencia révén, meg ilyesmi. De hagyjuk ezt a biológusokra és a fizikusokra. Ragadjuk meg inkább az alkalmat, és gyönyörködjünk a Nikola által prezentált részletekben. Előbb azonban következzék néhány technikai megjegyzés.

Én így csinálom: Lombgyűjtés gereblyével és hólapáttal

Ha lombgyűjtés, illetve lombrakodás közben lepnél meg az udvarunkban, akkor nagyjából ez a látvány fogadna:

Lentebb majd találsz néhány videót, amelyekből kiderül, pontosan hogyan is használom őket. Előzetesként csak annyit, hogy ez a két könnyű eszköz (a gereblye 3/4 kg, a lapát pedig 3/2), melyet tavaly még fel tudtam emelni a vállammal egy magasságba, pedig akkor sem voltam már egy Toldi Miklós, gyakorlatilag a két kezem meghosszabbításaként szolgál a munkában, melyeket természetesen egyszerre használok.

Két megjegyzés a képhez: (1) Nem, a gereblye végét nem akasztottam fel a fügefára, és damilt sem használok a lapát esetében, hanem én tartom mindkét szerszámot. (2) Nem, a hónom alatt nem az izmaim feszítik ki annyira a pulóveremet, és nem is rejlik benne valamiféle konzol vagy gipszkötés, mely megtámasztaná a karomat. Egyszerűen csak nagyon bő a pulcsim. De munkához ezt szeretem, mert nekem így a jó, mondhatnám: ez nekem "Guten Tág!"

"Ha mindenütt macskaszarszagot érzel a kertben, nézd meg a cipőd talpát!" /NS m&m/

 Évek óta lapáttal és villával dolgozom, kézzel sose. Olyan ez, mint késsel-villával enni: nem kened össze a kezed, mint a McDonald's-ban. Akinek macskaszarató... bocsesz, melléütöttem... Szóval akinek macskaszerető szomszédjai vannak, mint nekem, jobb, ha nem kézzel gyömöszöli azt a lombot a talicskába, mert könnyen macskaszőrös lesz a keze.

Mért pont ezekkel dolgozom? 

Amennyire a faluban bóklászva látom, gyakorlatilag mindenki ehhez hasonló lombseprűt használ:

Én így csinálom: Talicskázás elengedett kormánnyal

Én így csinálom...

Eljött az ősz, eljött a lombgyűjtés, a lomb komposztálásának és az érett komposzt szétterítésének ideje. Legalábbis az én kertemben. De remélem, nem kapkodtad el a dolgot, és számodra is maradt még hasonló teendő, mert a mai kényszerszünetet arra használom fel, hogy a következő néhány bejegyzésben beavassalak néhány olyan trükkömbe, amelyekre az elmúlt évtizedek során jöttem rá.

A bejegyzések közös mottója: én így csinálom – mert számomra így a könnyű, így a jó.

Ha nagy a kerted, sok a lehulló levél és a levágott fű, és utálsz úgy gondolni ezekre, mint olyan zöldhulladéktömegre, amelytől minél előbb meg kell szabadulnod, és nincs pénzed arra, hogy másokat dolgoztass magad helyett, vagy azért nem fogadsz fel mást, mert úgy gondolkodsz, ahogy én:

"Ha jogot formálok arra, hogy Földanya egy területét passzióból a magaménak tekintsem, akkor illendő, hogy azt magam gondozzam, hogy olyanná alakítsam természetes állapotából, amilyennek én szeretném!" 

akkor javaslom, olvasd el amiket írok, mert arra semmi szükség, hogy a munka fárasztóbb legyen a kelleténél, márpedig nem feltétlenül áll az a tétel, hogy egy munkát (mindenkinek) úgy a legkönnyebb elvégezni, ahogy mások csinálják.

És persze az én receptemnél is jobb lehet a Tied.

Hegymászóheveder új funkcióval

Talicskázás elengedett kormánnyal

Ezt a mutatványt kb. negyed évszázada használom a talicskázás megkönnyítésére. Néha még az utcán is akadt talicskás cipelni valóm (elég sok bontott mészkövet és sziklát vittem haza innen-onnan, amit talicskába rakni könnyebb, mint kézikocsiba – egyszer majd megmutatom a trükkjét, hátha nem ismered), és néha lazán kezet nyújtottam egy-egy ismerősnek, élvezve a meglepetést az arcán, amikor egy pillanatig azt hitte, hogy fél kézzel is meg tudom tartani a teli talicskát.

A mellhevedert 1983-ban készítettem magamnak hegymászáshoz abból az anyagból, amelyet az autók biztonsági hevederéhez árultak akkoriban. (Még alapfokú oklevelem is van hegymászásból, mely arra képesít, hogy kávét és frissítőket vigyek fel a sziklafalra a nagyok után, ha azok megszomjaznak :)

A heveder

Környezetrajz. A két rekeszből álló komposztáló (jobbra a háttérben) a kert/udvar leghátsó zugában van, azon a ponton, amely egyes feng-shui-szakértők (értsd: a feleségem) szerint a birtok "gazdagság" centrumát képezi, ami részben megmagyarázza márkás és exkluzív öltözékemet. A komposztot ugyanolyan szárazon rakott kőfalszakaszok határolják, amilyent hátul látsz. Azokat a köveket is talicskával hurcolásztam körbe az udvaron, aszerint, hogy hol volt szükség rájuk. Balra lent egy tuskó látszik, mely egyike azoknak, amelyeken körülüljük a tüzet, ha éppen tüzelünk. A tuskón belül fekete lóhangyák laknak, amelyek gyakori látogatói a komposzthalomnak, mert mi ételmaradékot is vetünk rá, amit állítólag nem volna szabad, de mi ezzel nem törődünk. Köszönöm a figyelmedet.

Néhány évig rendeltetésszerűen használtam a hevedert, de aztán bevetettem a sódertalicskázás megkönnyítésére is. Az évek során vagy 20 köbméter sódert és egyebet cipeltem fel benne az utcáról az udvarunkig, mert nem volt saját bejáratunk. Úgy számolom, hogy hogy 1 köbméter felhordása cirka 5 km sétát jelentett, és igyekeznem kellet, hogy ne kelljen közterület-foglalási díjat fizetni. Az út fele felfelé vitt, sóderrel megpakoltan, fele pedig lefelé, üres talicskával, esetleg benne valamelyik gyerkőcömmel, akik imádtak egykerekűzni.

Hogy valami használhatót is mondjak: a két akasztó 7 milliméteres hegymászózsinórból van. A hossza úgy van beállítva, hogy ne kelljen behajtanom a karomat, ha arra akarom áttenni a súlyt a vállamról. Így lényegében a markolásommal szabályzom, hogy a kezemet csak manőverezésre használom-e, vagy könnyítem a vállamra nehezedő terhet, vagy teljesen leveszem róla.

Videó (csak 18 s, ennyit simán ki lehet bírni)

Jön!

Nem feltétlenül az alábbi sorrendben és bontásban

• Lombszedés PP gereblyével és hólapáttal
• Szénaszedés PP gereblyével
• Szecskázás fűnyíróval (azt, hogy az igazi szecskázót hogy használom, ha használom, meg sem merem mutatni)
• Komposzt kijuttatása a gyepre 3 gereblye, 1 vaslapát és 1 talicska segítségével
• A buxushernyó saga (szaga, szagának?) folytatása
• BeetleJuice és poloskaszörp (a Jarral jól megjárja a poloska)
• Kapuoszlopburkolás helyett kapuszlopfestés

Sáska zombik, zombi sáskák

Nyárvégi-őszi bóklászásaim során sok olyan halott sáskára bukkantam úton-útfélen, melyek különböző kórók felső részébe kapaszkodtak halálukban.

Zombi rovarharcos – magamban így gondolok erre a képre, pedig másról van szó. A fotó egy zombivá lett nőstény sáskát mutat. Onnan gondolom, hogy nőstény, mert tudom, hogy annak van egy csipesze hátul a tojások lerakásához. Vagyis az az ijesztő dolog ott alul, nem egy zombi harcos ölőeszköze, hanem eredetileg az élet szolgálatában állt. Ha érdekel a többi felvételem ebben a témában, látogasd meg a Flickr albumomat:
 https://www.flickr.com/photos/nagysandor/sets/72157648492554267/

Eszembe jutott ezekről egy TED videó, melynek magyarításában lektorként vettem részt mostanában. (Lásd az "Ed Yong: Öngyilkos tücskök, zombi csótányok és más parazitamesék" c. részt egy korábbi bejegyzésemben.)

A videó arról szól, hogy különböző élősködők hogyan képesek manipulálni a gazdáikat úgy, hogy az elősegítse a terjedésüket.  Rémlett, hogy hangyák esetében hallottam már egyszer egy olyan gombáról, amelyik arra késztette az áldozatot, hogy utolsó perceiben felmásszon egy kiemelkedő pontra, ahonnan a gombaspórák jól szétszóródhatnak, hogy további hangyákat fertőzzenek meg.

Nem volt nehéz megtalálnom az alábbi videót, mely egy Cordiceps tömlősgombával fertőzött hangya utolsó útját mutatja:

A Cordiceps fajok sáskákat is megtámadnak a Wikipédia szerint. A bökkenő csak az, hogy a spórák egy feltűnő termőtestből hullanak ki, amilyent én sosem találtam a feltételezett zombikon.

Hát akkor mit keres a sok sáskatetem a növények tetején? Lehet, hogy mégsem zombik?

A parasitic Trichopoda fly killing southern green stink bugs arrives in Hungary

... or so I think.

... or, rather, so I thought back in 2014 when I first published this post. Now, nine years later, I have a better guess. The parasite can be one of the Gymnosoma species having various hosts among pentatomid bugs like Gymnosoma clavatum, a common tachinid fly in Hungary. According to Wikipedia this fly is a proven parasite of  the green stink bug.  (Date of comment: September 19, 2023.)   

Alternatively, another tachinid fly parasitizing pentatomid bugs in this area (such as Ectophasia crassipennis shown in the picture below) must have acquired a taste for Nezara viridula recently. Considering the increasing number of N. v. nymphs all over the countryside, either possibility is good news for gardeners.

Ectophasia crassipennis, a tachinid fly parasitizing e.g. the pentatomid bug Palomena prasina
(Picture taken in Törökbálint, Hungary, August 9, 2014.)

So here is why I believe that the southern green stink bug is parasitized by a tachinid in our area.

I spent a lot of time last summer on taking pictures of the various instars of the southern green stink bug (Nezara viridula) in my garden. I was simply enchanted by their beautiful colors.

An adult stinkbug and a beautifully colored 5th instar nymph.
(Picture taken in Törökbálint, Hungary, July 13, 2013. See my Flickr album for more pictures of the bug.)

I also took a number of pictures of an adult sitting on the purple leaf of a bush of ‘Orange Rocket’ Berberis because I liked the color contrast. None of the images turned out sharp enough, but I had not discarded them nonetheless because of the two oval specks on the back of the insect, which had escaped my attention while taking the pictures. I thought they might be mites, but I could not see any legs and the color was also uncommon for a mite, which puzzled me.

I took this picture in my garden last year, on July 13, 2013. I believe, the two oval specks on the back of this adult stinkbug are parasitoid eggs, probably those of  Trichopoda pennipes
(Picture taken in Törökbálint, Hungary, July 13, 2013. See my Flickr album for more pictures of the bug.)

This year, I have been trying to organize the thousands of pictures I have on insects, spiders and the like, and this work includes some digging into the readily available literature on the Net.

A couple of months ago I run into an excellent summary on  Nezara viridula from University of Florida (UF). 

Figure 11 of the UF article shows a picture of the feather-legged fly (Trichopoda pennipes) that is similar to the following picture that I found in a Wikipedia article on this fly:

"Feather-legged Fly (Trichopoda pennipes) 2" by Marvin Smith - originally posted to Flickr as Feather-legged Fly (Trichopoda pennipes). Licensed under CC BY-SA 2.0 via Wikimedia Commons.

More importantly, Figure 12 of the UF article shows a picture of an adult Nezara viridula too, with four parasitoid eggs on its back. That picture made me remember that I took a similar picture myself last year. (See the second picture on this page.) You can also compare my picture with the following one that I have borrowed from the Wikipedia article:

"Nezara viridula f. torquata & Trichopoda pennipes MHNT" by Didier Descouens - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons.

I think I have every reason to believe that I found an indirect evidence of the presence of Trichopoda pennipes in Hungary. Its presence is not really surprising either. Why? Because feather-legged fly has been present in Europe for some years according to these references:

• France: http://bugguide.net/node/view/77315/bgimage
• Spain: http://www.diptera.info/forum/viewthread.php?thread_id=56609
• Italy, Slovenia:
  http://cabdirect.org/abstracts/20083075393.html;jsessionid=D5D921A4995A5A5005E43015C7B72503

The arrival of this fly in Hungary (or the alternative explanation mentioned in the introduction) hopefully means that the Nezara viridula population will gradually drop to a tolerable level in our country.

References

The UF article: http://entnemdept.ufl.edu/creatures/veg/bean/southern_green_stink_bug.htm
The Wikipedia article: https://en.wikipedia.org/wiki/Trichopoda_pennipes
Info on tachinids in French: http://aramel.free.fr/INSECTES15-53.shtml

Puszpángmolyinvázió 1 – Törökbálinti képek

A buxusmolyinvázió első jeleit kerek két hónapja, 2014 július 19-én észleltem a kertünkben, fűnyírás közben. Arra lettem figyelmes, hogy a buxuson lévő vízszintes pókhálók tele vannak zöldes színű „söréttel”.

Nem kellett soká keresgélnem, hogy felfedezzem a tetteseket, a szép, zöld színű hernyókat is.

A lepkék ekkor még nem tűntek fel.

Akkor még fogalmam sem volt róla, miféle hernyók ezek, de sejtettem, hogy a buxuslégyhez (Monarthropalpus buxi) hasonló specialistát tisztelhetek bennük, hiszen a puszpáng mérgező, ezért akármi nem eszi meg. Azóta rengeteg időt, energiát és agyalást fordítottam a problémára. Tegnap néhány élő hernyóra lett volna szükségem egy kísérlethez, és mivel – szerencsére – épp szűkében voltam már a készletnek, kiszaladtam a Szérűskertbe, arra számítva, hogy talán találok párat, mert szép buxusok nőnek ott. Nos, hogy mit találtam, azt lentebb láthatod.

• A jelen bejegyzés publikálásával egyidejűleg (2014.09.17.) jeleztem a problémát Fernengel András törökbálinti képviselőnek.
• Kiegészítés (2014.09.18.): A Szérűskertben és a régi temetőben található puszpángok permetezése megtörtént. Horváth Gyula közlése szerint Mospilan (hatóanyag: acetamipirid) kontakt & felszívódó hatású permetezőszert használtak.
• Gyors tájékoztatásért a Nyugat-magyarországi Egyetem letölthető összefoglalójához fordulj (mielőtt elhamarkodottan kivágnád a tarra rágott buxust):
  A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) elleni védekezés lehetőségei.
• Onlájn szaktanácsok Vétek Gábortól (Corvinus Egyetem) kaphatók ezen a linken:
  http://www.gazdabolt.hu/index.php?route=account/customer_support/posts&topic_id=32079
• A saját tapasztalataimról később számolok be, de néhány tippet lentebb is adok.