Én így csinálom: Lombgyűjtés gereblyével és hólapáttal

Ha lombgyűjtés, illetve lombrakodás közben lepnél meg az udvarunkban, akkor nagyjából ez a látvány fogadna:

Lentebb majd találsz néhány videót, amelyekből kiderül, pontosan hogyan is használom őket. Előzetesként csak annyit, hogy ez a két könnyű eszköz (a gereblye 3/4 kg, a lapát pedig 3/2), melyet tavaly még fel tudtam emelni a vállammal egy magasságba, pedig akkor sem voltam már egy Toldi Miklós, gyakorlatilag a két kezem meghosszabbításaként szolgál a munkában, melyeket természetesen egyszerre használok.

Két megjegyzés a képhez: (1) Nem, a gereblye végét nem akasztottam fel a fügefára, és damilt sem használok a lapát esetében, hanem én tartom mindkét szerszámot. (2) Nem, a hónom alatt nem az izmaim feszítik ki annyira a pulóveremet, és nem is rejlik benne valamiféle konzol vagy gipszkötés, mely megtámasztaná a karomat. Egyszerűen csak nagyon bő a pulcsim. De munkához ezt szeretem, mert nekem így a jó, mondhatnám: ez nekem "Guten Tág!"

"Ha mindenütt macskaszarszagot érzel a kertben, nézd meg a cipőd talpát!" /NS m&m/

 Évek óta lapáttal és villával dolgozom, kézzel sose. Olyan ez, mint késsel-villával enni: nem kened össze a kezed, mint a McDonald's-ban. Akinek macskaszarató... bocsesz, melléütöttem... Szóval akinek macskaszerető szomszédjai vannak, mint nekem, jobb, ha nem kézzel gyömöszöli azt a lombot a talicskába, mert könnyen macskaszőrös lesz a keze.

Mért pont ezekkel dolgozom? 

Amennyire a faluban bóklászva látom, gyakorlatilag mindenki ehhez hasonló lombseprűt használ:

Lombseprű. Ezt használnak legtöbben. Én már rég túladtam a magamén, mert nem tudtam megszeretni. A jelenlegi technikám szempontjából mindenképpen hátránya, hogy csak húzásra jó, a levelek tolására és gyömiszkölésére nem.
"GrassRake" by AlbertCahalan - Own work. Licensed under Public domain via Wikimedia Commons.

Amikor divatba jött (sok éve), vettem én is egyet, de nem szerettem meg, és kitartottam a kis vasgereblyém mellett, mely még mindig megvan, s amelyet már csak kőművesmunkához (kézi betonkeverés, kézi malterkeverés), fűvetéshez és laza föld elegyengetéséhez (pl. komposztterítéshez) használok. Íme a jelenlegi gereblyeválasztékom:

Ez a három gereblyém van. (1) Az előtérben látható hagyományos acélgereblye kissé nehéz, keskeny fogú (seperc alatt feltűzi a leveleket, melyek eltömik a keskeny fognyílásokat) és keskeny (29 cm), vagyis szaporátlan. (2) A középen látható PP (azaz polipropilén) gereblye vétele nagyon jó döntés volt, mert könnyű, széles (60 cm, tehát haladós vele a munka), vastag fogú, tág nyílású (ezért nehezen tömődik el, ill. igazán el sem tömődik), továbbá a szilárd homlokfelületével tolni és nyomkodni is lehet. (3) A hátul látható 37 cm széles gereblyét gyepszellőztetésre találták ki, ami számomra (mint kiderült) túl nehéz munka, ezért a gilisztákra hagyom. A hegyes fogak viszont jól jönnek az érett komposzthalom "hántolásához". A lekapart komposzt könnyen lapátolható, teríthető és egyengethető (egyeskével).

Régen, őseim gyakorlatát követve, vasvillát használtam a lomblapátoláshoz (kézzel besegítve), ami majdnem olyan gyengécske közelítése az igazi megoldásnak, mint kanál helyett villával enni a bablevest. Továbbá ott vannak a macskák is. Illetve, amit ott hagytak csendesen lapulni a fűben és a lomb közt. 1996-ban aztán, a radioaktivitás felfedezésének 100-adik évfordulóján, felfedeztem valamelyik boltban azt a PP (tehát szintén polipropilén) hólapátot, amellyel egyrészt végre leváltottam a ménkű nehéz régit, másrészt a következő ősszel eszembe jutott, mi lenne, ha lomblapátoláshoz is ezt használnám a vasvilla helyett. Nos, ma is azt használom, a villát pedig csak szúrós nyesedék odébbrakásához és a tábortűz élesztgetéséhez használom, ahogy nagyapámtól ellestem, amikor szalmával perzselte a disznót. A hagyományos acéllapátot csak kőműves- és földmunkához használom.

Tehát a nyerő páros nálam a következő:

A gereblyével (1) húzom kupacokba a faleveleket és a szénát, (2) húzom a lapátra és szorítom hozzá a talicskába emelendő dolgokat a kupacokból, (3) gyömiszkölöm a cuccot a talicskába, (4) tolom a bokrok alá a faleveleket, (5) sőt, olykor a szénát is ezzel (és a lábammal) emelem be a talicskába, ha kis kupacok vannak.
A lapáttal (1) emelem a lombot a talicskába, (2) gyömiszkölöm a cuccot a talicskába, (3) szorítom le a cuccot a talicskába, hogy ne potyogjon le róla a komposzthalom felé menet, mert az út akár 80 méter is lehet, tehát minél több marad a talicskán, annál kevesebbet kell talpalnom.

Témába vágó videók

Szénaszedés gereblyével, lábbal besegítve

Nagy udvarunk van (1500+ négyzetméter), sok a füves terület, amit nyírni kell. Az utóbbi években egyre inkább nehezemre esett már a fűgyűjtővel együtt manőverezni a fűnyírót a bokrok és egyebek között. Az ürítés is elég fárasztó, és a komposzthalom a kert egyik sarkában van, 80+ méterre a kert legtávolabbi pontjától, ami azt jelenti, hogy messzire kell talicskázni a levágott füvet. Az idén elhatároztam, hogy elhagyom a fűgyűjtőt, a levágott füvet pedig szikkadni hagyom, aztán lazán összegereblyézem a videón látható ritka fogú  szerszámmal, hogy ami a gyepen akar maradni, hadd maradjon. Augusztus 10-én, amikor a felvétel készült, már a 7. nyírásnál tartottam a sok eső miatt. Eddig úgy látom, hogy a módszer bevált. Alig valamivel több száraz füvet – szénát – kellett összegyűjtenem a végén, mint amennyi a videón a talicskában látszik. Újabban csak a gereblyét használom a fű felszedésére is, és mivel a szomszédok macskái szerteszét helyezik el meglepetéseiket, a lábammal segítem be a füvet a talicskába, nem a kezemmel. Amikor először próbáltam, megleptem magam, mert ugyanolyan könnyen ment, mint ahogy a videón látszik, holott évek óta szédülök, és fél lábon nemigen tudok megállni. De az ilyen dinamikus próbatétel egészen más dolog. Ajánlom a kortársaimnak: kényelmesebb, mint lehajolni, vagy egy lapátot/seprőt is cipelni magaddal, ha nem mersz kézzel belemarkolni a ki tudja mit rejtő fűcsomóba.

Lehullott lomb betolása bokor alá gereblyével

A PP gereblye nagy előnye a lombseprűvel szemben, hogy tolni is lehet vele a lombot, nemcsak húzni. Nálunk pl. a meggyfa lombjának egy része az alatta lévő kecskerágóbokor alatt landol annak leveleivel együtt. Eszem ágában sincs a leveleket kipiszkálni onnan: inkább magam is alágyömöszölök egy kicsit. Egy év alatt a lomb úgyis eltűnik onnan (elkorhad és megeszik a giliszták). A füvet sem nyomja el a lomb, mert a bokor mély árnyékában meg sem élne. A néhány hagymás (csillagvirág, stb.), amely befészkelte magát, az avaron át is kinő tavasszal.

Lombrakodás talicskába, ha nincs kedvem sokszor fordulni

Hogy ne untassalak annyira, itt a történetet ott kezdem, hogy a talicska már színig van lenyomkodott falevéllel. De eszemben sincs eltolni a komposzthalomig, mert messze van, és nem akarok túl sokszor fordulni. Különben is: a rakás magas, és ha két adagban viszek el valamit, akkor kétszer kell feltornászni a talicskát a halom tetejére. A videó nem érzékelteti eléggé, de hihetetlen, hogy a lapát és a gereblye segítségével milyen sok levelet lehet a talicskába gyömöszölni, gyakorlatilag erőlködés és veszteség  nélkül. Amikor raktam, minden merítésnél, amit látsz, az volt a benyomásom, hogy na, ez már nem fog ráférni. Ugyanakkor az eszemmel tudtam, hogy rá fog férni, mert a gyakorlat megtanított rá. Valójában az egész ráfért volna, de már így is túl sokáig tartott a dolog, ezért abbahagytam a munkát, mert azt is meg akartam mutatni, hogy tartom egybe a leveleket a púpozott talicskára borított lapáttal, miközben elballagok a komposzthalomhoz. Mint mondtam, nagy az udvar: némelyik séta hossza 80 m is megvan, de így nem kell visszamennem, hogy összeszedegessem a leszóródott leveleket.

Lombrakodás, ha nem hajt a tatár

Ha csak egy-két talicskára való levelet kapartam össze a kertben, akkor nem igyekszem degeszre tömni a talicskát, és nem is óvatoskodom. Ami lehullik, lehullik: majd összekaparom a következő körben. De ilyenkor is lapáttal és villával dolgozom. Mert a szomszéd macskái sohasem alszanak.

Folyt. köv.