Madáretető cserépaljból

Széncinege az etetőn

A napokban láttam egy riasztó képet  a Facebookon egy halott cinkéről. Fejjel lefelé lógott valami neccbe csomagolt madárcsemegéről, melybe állítólag belegabalyodott valahogyan.
Én ezt nem próbáltam ki soha, mert olcsóbb megvenni 2 kiló napraforgót a terményboltban (380 Ft tegnapi áron), mint az ilyen "spéci" cuccokat egy szupermarketben.

Valaki azt ajánlotta, hogy egyenest ki kell szórni a magvakat a földre, mert onnan is össze tudják szedni a madarak.
Ez igaz is, ha nem lepi be a hó az eleséget.
És persze, ha a kapirgáló madarat nem kapja el közben a macska.

Én évek óta olyan etetőket használok, amilyent a képen látsz.
Olcsó, praktikus és tartós.
Igazából nem azért készítek néha újat, mintha a régi tönkrement volna, hanem azért, mert nem emlékszem, hogy hova tettem a régit. Használaton kívül ugyanis, összecsomagolva, alig foglal helyet, ám ez az előnye kereséskor hátránynak bizonyul.
A feledékenységemnek haszna is van azonban, mert az új dizájn rendszerint jobb, mint a régi, mert készítés közben eszembe jut, mi bajom volt a korábbi változattal.
A képeken a legújabbat látod, de ez is van már vagy 3 éves.
Lefektettem az asztalra, hogy lásd a részleteket.

A madáretető felépítése. A kiszolgált kis ültetőlapát a súlya miatt került bele a legújabb modellbe. Ezt és a két cserépalátétet (az egyik 12 cm, a másik 18 cm átmérőjű) 3 vékony és erős (szőlőkötöző) zsinór fogja össze. Kifeszített állapotban kb. 12 cm távolság van a két cserépalj között. A kötözést felülről, azaz jobbról, szoktam elkezdeni.