Ez a bejegyzés egy olyan felfedezésről szól, amely nem váltja meg a világot: nem oldja meg az emberiség energiagondjait, nem fékezi meg az ebólát, nem lassítja a klímaváltozást, és nem adja meg a kérdést a
42-re.
Másrészt viszont olyan, klasszikusan szép felfedezés ez, amilyenre mind ki vagyunk éhezve régen, mert bármily meglepő is a dolog, mégis mindannyian megértjük.
Talán még ez is megfordul némelyőnk fejében:
Ne már! Ezt én is felfedezhettem volna!
A főszereplő bemutatásával kezdem:
Issus Coleoptratus Jr.
(1 rovarpalánta 1:1-es áttétellel)
Junior "keresztnevét" természetesen kisbetűvel írják, tehát
Issus coleoptratus a becsületes neve. A faj az
Issidae családba tartozik. Ezeket
magyarul pajzsoskabócának hívják. Kiterjedt rokonságáról egy másik bejegyzésemben találsz (majd, esetleg) unalmas részleteket. Egy kicsivel talán kevésbé unalmasat ugyanitt, csak lentebb, a
Mik ezek a mitugrászok? című részben. Most csak egy portrét mutatok róla és egy felnőtt fajtársáról:
Időközben magam is találkoztam egy felnőttel, aki volt szíves engedélyezni, hogy készítsek róla néhány felvételt. Most már a magyar nevét is tudom -
fa-pajzsoskabóca:
Nos, a gyerekkabóca – más családban is előfordul ilyen – nemcsak szépségével, de egy különleges tulajdonságával is kitűnik a felnőttek közül, nevezetesen, mindkét hátsó ugrólábának combtöve egy-egy fogaskerékfélét alkot, melyek fogai egymásba kulcsolódnak. Legalábbis ez derül ki a két felfedező, Malcolm Burrows és Gregory Sutton 2013-as cikkéből, mely a Science (Tudomány) c. folyóiratban jelent meg, és
az interneten is elérhető bárki számára, miután ingyenesen regisztrálta magát.
|
Ez a fénykép, melynek eredetijét a biofogaskerekek felfedezőjétől, Prof. Malcolm Burrowstól, a Cambridge-i Egyetem emerituszától kaptam, jól mutatja a fogak összekapcsolódását. Látszik az is, hogy a fogak nemcsak lekerekítettek kissé (hogy ne törjön le a végük működés közben), hanem egy picit íveltek is (felfelé hajlanak, ami az aszimmetrikus működéssel függhet össze). A méreteket jobban érzékeled, ha tudod, hogy a színes vonal hossza (20 µm) alig haladja meg egy befőzési celofán vastagságát (15 µm). [Courtesy of Prof. Malcolm Burrows] |