2014. október 22., szerda

Sáska zombik, zombi sáskák

Nyárvégi-őszi bóklászásaim során sok olyan halott sáskára bukkantam úton-útfélen, melyek különböző kórók felső részébe kapaszkodtak halálukban.

Zombi rovarharcos – magamban így gondolok erre a képre, pedig másról van szó. A fotó egy zombivá lett nőstény sáskát mutat. Onnan gondolom, hogy nőstény, mert tudom, hogy annak van egy csipesze hátul a tojások lerakásához. Vagyis az az ijesztő dolog ott alul, nem egy zombi harcos ölőeszköze, hanem eredetileg az élet szolgálatában állt. Ha érdekel a többi felvételem ebben a témában, látogasd meg a Flickr albumomat:
 https://www.flickr.com/photos/nagysandor/sets/72157648492554267/

Eszembe jutott ezekről egy TED videó, melynek magyarításában lektorként vettem részt mostanában. (Lásd az "Ed Yong: Öngyilkos tücskök, zombi csótányok és más parazitamesék" c. részt egy korábbi bejegyzésemben.)

A videó arról szól, hogy különböző élősködők hogyan képesek manipulálni a gazdáikat úgy, hogy az elősegítse a terjedésüket.  Rémlett, hogy hangyák esetében hallottam már egyszer egy olyan gombáról, amelyik arra késztette az áldozatot, hogy utolsó perceiben felmásszon egy kiemelkedő pontra, ahonnan a gombaspórák jól szétszóródhatnak, hogy további hangyákat fertőzzenek meg.

Nem volt nehéz megtalálnom az alábbi videót, mely egy Cordiceps tömlősgombával fertőzött hangya utolsó útját mutatja:



A Cordiceps fajok sáskákat is megtámadnak a Wikipédia szerint. A bökkenő csak az, hogy a spórák egy feltűnő termőtestből hullanak ki, amilyent én sosem találtam a feltételezett zombikon.

Hát akkor mit keres a sok sáskatetem a növények tetején? Lehet, hogy mégsem zombik?

Sáskák a csúcson, avagy: a summit disease – a sáskák „magassági betegsége”


Egy kis további internetes kutatás után kiderült, hogy létezik egy Entomphaga grylli nevű parazita gombacsoport is. Ezek kifejezetten egyenesszárnyú rovarokra utaznak [gryllus = tücsök, pl. mezei tücsök (Gryllus campestris)], és nem hoznak termőtestet. A gazdát ezek is arra késztetik, hogy valamilyen növényre felmászva, s abban megkapaszkodva haljon meg, Ezt a jelenséget nevezik angolul – némi fekete humorral – summit disease-nek, amit akár „magassági betegség”-nek is lehetne magyarítani stílszerűen. Ami azt illeti, a csúcsra feljutott sáskák számára nincs visszatérés: ők már a halálzónában vannak.

A továbbiakban az alábbi forrásból idézek néhány gondolatot:
  • Steven Arthurs: Grasshoppers and Locusts as Agricultural Pests (Sáskák, szöcskék és tücskök mint mezőgazdasági kártevők), in John L. Capinera Ed.: Encyclopedia of Entomology (Rovartani Enciklopédia), Springer, Google Books: http://goo.gl/MTFonA
Az entomopatogén (rovart megbetegítő) gombák általában a külső vázon, a kutikulán keresztül jutnak be a gazdába. Az Entomophaga grylli csak egyike a kétszárnyúakat megbetegítő gombáknak. Ilyen pl. még a Beauveria bassiana és néhány Metarhizium faj is.

Az Entomophaga grylli nyugvó spóraként telel át. A nyugvó spórák egy része tavasszal kicsírázik, a maradék alvó állapotban maradhat több évszakon át is. A kicsírázott nyugvó spórák speciális spórákat termelnek, amelyek erővel kilövődnek a talajból a növényzetre, ahol érintkezésbe jöhetnek a sáskákkal. Mihelyt egy ilyen speciális spóra rákerül egy sáskára, kicsírázik; a gomba behatol a rovar testfalába, majd a testüregébe, ahol protoplasztok formájában szaporodik. Körülbelül egy hét múlva a sáska felmászik egy növényre, erősen megkapaszkodik benne, majd elpusztul.

Ezen a ponton, a típustól függően, vagy csupa nyugalmi spóra képződik belőlük, a sáskatetem előbb-utóbb lehullik a földre, s a spórák belejutnak a talajba; vagy a nyugalmi spórák mellett/helyett konídiumok (ivartalan szaporítósejtek) is keletkeznek, melyek szétszóródnak a levegőben. Ezek további sáskákat fertőzhetnek meg még abban a szezonban, járványszerűen.

A fertőzés efféle járványszerű terjedését felhasználják biológiai védekezésre is a sáskák ellen.

Kapcsolódó linkek




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése