Nagy Sándor vagyok – magkémikus & miegymás. A sorrendben nem vagyok egészen biztos. Talán elsősorban az utóbbi, de ennek beismerése rontaná a renomémat. Maradjunk tehát annyiban, hogy Nagy Sándor m&m.
Nem tudom, mit szól ehhez a Google, de az IE-On-Chrome, az IE Tab és az Open link in IE tab bővítmény kiskaput nyit a Java appletek számára a Chrome böngészőben.
👈 Hogy mit jelent az IE a bővítmények nevében, az az
IE-On-Chrome logójából már sejthető: természetesen az Internet Explorert. Azt az MS böngészőt, amelyet a Microsoft Edge – a Windows 10 hivatalos böngészője – még mindig felajánl arra az esetre, ha egy weboldal Java appletet tartalmazna, amellyel nem tud mit kezdeni.
Egy ilyen bővítmény több mint Java-lejátszó: egy komplett virtuális Internet Explorert kínál fel az aktuális lapon, annak teljes funkcionalitásával, beleértve a Java kezelését.
Mit tudnak a bővítmények?
Kipróbáltam mind a hármat Windows 10 alatt.
Az 'IE Tab' és az 'Open link in IE tab'
Jelenleg a az IE Tab és az Open link in IE tab bővítmény lóg a Chrome-omon.
Ha rutinos Java felhasználó vagy mint én, és csak annyi a problémád, hogy ragaszkodsz a Chrome-hoz, viszont Java appleteket is szeretnél lejátszani, akkor válassz ezek közül.
Mindkettő pontosan úgy játssza le a Javát, ahogy az "igazi" IE, de ha a weboldalon van valami HTML5-szerű kód is, annak értelmezésével lehet egy kis probléma.
Az IE Tab mellett az szól, hogy azt már több mint 13 ezren értékelték (lásd a Chrome webáruházában), és többnyire elégedettek vele. Ezt úgy lehet használni, ahogy alább az IE-On-Chrome esetében leírom, vagyis egy már rendesen megnyitott lapot állítasz át IE megjelenítésűvé azzal, hogy az alábbi logó kicsinyített változatára kattintasz az ablak jobb felső sarkában:
Az Open link in IE tab bővítményt csak 260-an értékelték (lásd a Chrome webáruházában), de többnyire elégedettek ezzel is. Itt nem egy már megnyitott lapot kell átállítani. Ez úgy működik, hogy az ember jobb egérgombbal a linkre kattintva választja ki, hogy a hivatkozott oldal IE-ben nyíljon meg:
Az IE-On-Chrome
Az IE-On-Chrome bővítménnyel foglalkoztam a legtöbbet. A telepítésére és a használatára részletesebben ki fogok térni, hátha igényled.
Ha olyan felhasználó vagy, aki tudni sem akar a Javáról, csak azt akarja, hogy az applet működjön, akkor ezt válaszd.
Ez teljesen máshogy működik, mint az előzők. Nem közvetlenül a Javát futtatja, hanem HTML5 kóddá konvertálja az egész weboldalt az informatika nagy varázslata által. Ami azt illeti, még csak telepíteni sem kell Javát a gépedre. Ezért aztán elmarad a sok biztonsági hókuszpókusz, ami az "igazi" Java futtatásával jár.
Sajnos, mint mindennek, ára van ennek is: a bővítmény ingyenes használata havi 1 órára és egy-egy alkalommal max 30 percre korlátozódik. Részletesebben itt olvashatók a feltételek.
A másik ár, amit fizetsz az, hogy a konverzió nem tökéletes. Az ingyenes keretemet már (kétszer) felhasználtam ugyan, de még felét sem tudtam tesztelni az Asimov Téka nevű gyűjteményemben található Java appleteknek, Eddig 47 appletet ellenőriztem, de csak kb. a felük működött kifogástalanul, 14 pedig teljesen használhatatlan volt.
Ennek ellenére javaslom, hogy próbáld ki te is, mert legalább láthatod, mit veszítesz, ha lemondasz a Java appletekről. Próbáld ki pl. ezt a zseniális optikai appletet, Mutatok róla egy gif demót kedvcsinálónak:
Hogy a hibái ellenére mért látok fantáziát ebben a megoldásban? Mert talán a konverzió tökéletesebb lesz egyszer. Mert a bővitmény egyszerűen megkerüli a Java Control Panelt. Kérdezés nélkül simán megnyit bármilyen Java appletet, nem úgy mint az igazi IE, mely csak olyan webhelyről betöltött appletet nyit meg, melynek URL-jét felvetted a biztonságos helyek listájára.
Ez nagyon kényelmes, de ha úgy gondolod, hogy az Oracle-nek (a Java forgalmazójának) jó oka van arra, hogy mindenféle biztonsági akadályokat gördítsen eléd, akkor jobb, ha elgondolkodsz ezen.
Nos, elgondolkodtam ezen én is.
Nekem az jött ki a nagy gondolkodásból, hogy már megértettem a Java kockázatait és mellékhatásait.
Ahogy a biciklizését is. Ezért nem szeretném, ha a biciklimbe be lenne építve egy kütyü, amely csak akkor hagyna biciklizni, ha minden indulás előtt meghallgatnék és nyugtáznék egy két perces figyelmeztetést a biciklizés kockázatairól.
A Google szakértőit csak úgy tudom elképzelni, mint egy csomó okostojást, aki mindent jobban tud, nem ismer se istent, se felhasználót, csak megy a maga feje után.
Ezért nem tudom megmondani, hogy amit itt leírok, meddig lesz használható. Csak azt tudom, hogy e sorok írásakor még működött a recept.
A Google Fotók (Google Photos) az a képkezelő és képtároló alkalmatossága a Google-nek, amely a Picasa nevű rendszerből alakult ki, lassacskán átvéve annak helyét. A Google Fotók emblémáját a többi Google-alkalmazásé között találod a Chrome böngésző jobb oldalán, ha van Google fiókod. Az én gépemen a Photos felirat azonosítja, hogy serkentse a gondolkodásomat:
Régebben a Google fotók és albumok privát cuccként jelentek meg, amikor feltöltötted, ill. létrehoztad őket. Ebből a helyzetből lehetett aztán (számomra) próba-szerencse alapon elmozdulni abba az irányba, hogy másnak is meg tudd mutatni őket.
A jelenlegi helyzet a következő:
A feltöltött képek privátok mindaddig, amíg albumba nem kerülnek.
Ha egy kép albumba került, akkor az albumot megosztva az is megtekinthető.
Bármelyik képről kérhetsz megosztó linket (lásd alább), ahogy az albumokról is.
Facebook...
Ha lekérted a megosztó linkedet, akkor a Facebook el van intézve. Ugyanígy az emailes terjesztés. Kísérleti ló gyanánt egy kis boglárkalepke fotóját fogom használni, melyet ebből a célból töltöttem fel a Google Fotók közé. Így néz ki a megosztó link lekérése:
Ha a linkre kattintasz, láthatod, hogy nem egy kép linkje, hanem egy Google-Fotós oldalé, ahol a kép látszik. Ettől függetlenül a Facebookot teljesen kielégíti. Ha beleteszed egy bejegyzésbe, ezt látod:
A bal oldali kép szerkesztés közben készült, a másik a közzétett kép. És itt van a bejegyzés linkje is, ha érdekel. A bejegyzést nem Facebookosok is meg tudják nézni (egyelőre) bejelentkezés nélkül:
Ha több USB aljzat is van a számítógépeden, és többet is használsz egyszerre, akkor biztos megfigyelted már, hogy a Windows hol az E:, hol az F:, hol a G: meghajtóazonosítót rendeli ugyanahhoz az eszközhöz. Emiatt észnél kell lenni az ide-oda másolgatásoknál, ami egy idő után fárasztó. Talán már felmerült benned is a kérdés, ahogy bennem:
Mért nem lehet (mért ne lehetne) mindig ugyanazt a betűt rendelni ugyanahhoz a meghajtóhoz?
Kis utánajárással kiderült, hogy lehet.
Mért baj az, ha nem állandó az USB eszköz azonosítója?
Egy okot már említettem: az ember könnyen összekeveri a dolgokat, ha több meghajtóval dolgozik egyszerre.
Ezzel még megbirkóztam valahogy, ám nemrég betelt a C: meghajtóm a rengeteg fénykép miatt, ezért át kell költöztetnem az albumaimat a képen látható 1 TB-os Maxtorra. A képeimet a FastStone Image Viewer nevű zseniális és egyszersmind ingyenes programmal kezelem. (Ha másért nem, ezért a linkért lehet, hogy hálás leszel nekem :) ) Ennek a programnak van egy nagyon hasznos szolgáltatása (a sok között), amit rendszeresen használok: meg lehet jelölni vele akárhány képet akárhány könyvtárban, és ezek a bejelölések - ha nem is akármeddig, de - nagyon sokáig megmaradnak.
Hogy mire jó a megjelölés? Például valamilyen szempont szerinti válogatásra. Egy kattintás, és az aktuális könyvtárban csak a kijelölteket látod, és a másolás stb. művelet csak ezekre vonatkozik. Nos, a probléma az, hogy a program nem a fizikai meghajtó neve (pl. Maxtor), hanem a logikai meghajtó azonosítója (F:, G: stb.) szerint tartja számon a könyvtárakat és a kijelöléseket.
Elképzelhető, hogy te is beleütköztél már ebbe a problémába. Ha nem, akkor is kúl dolog, ha ezentúl tudod, hogy a Maxtorodat mindig az M:, a Packardodat mindig a P:, a Samsungodat pedig mindig az S: jelöli, ahogy az enyémet.
Mielőtt megmutatom, hogy kell ezt csinálni (tegnap még én sem tudtam, sőt még azt sem, hogy lehet-e egyáltalán), pár szót a korlátokról.
Az angol ábécé első betűi foglaltak (pl. a C:), ill. meglehet, hogy már kiosztotta őket a Windows, mire eszedbe jut bedugni a G:-vel összekötött Go HD-det, utólag pedig nem veszi vissza a kedvedért. Ezért a betűjeleket ne az ábécé elejéről válaszd.
A hozzárendelés végén a Windows ad egy utolsó figyelmeztetést, hogy bizonyos programok használhatják az általad választott logikai azonosítót (teszem azt a Z:-t), ami zavarhatja a normális működésüket. Jó, ha ezt a lehetőséget észben tartod.
Most pedig térjünk a lényegre. A Windows 10-re mutatom meg, mert nekem olyan van, de szerintem a képernyőfelvételeim alapján a korábbi verziókkal is meg tudod csinálni.
Ha angol rendszered van, akkor ajánlom a [ˑ} superuser oldalát, ahonnan a tippet vettem.
Az ötlet 2016 augusztus 5-én 21:10-kor pattant ki a fejemből, az idei második rajzás tizedik napján.
Rögtön ki is próbáltam, teljes sikerrel. Fél óra leforgása alatt 45 Cydalima perspectalis felnőttet – hivatalos magyar nevén puszpáng-tűzmolyt, ill. ismertebb nevén selyemfényű puszpángmolyt – kaptam el játszi könnyedséggel.
Csak azért hagytam abba a vadászatot, mert féltem, nem marad molyolni való másnapra. (Maradt. Másnap este 36 darabot kaptam el kb. ugyanannyi idő alatt.)
Az ötlet valószínűleg sose merül fel bennem, ha nem olvasom pár nappal korábban Mercsné Zsámboki Éva alábbi üzenetét a Buxus FB csoportban:
„Hatékony éjszakai molyvadászaton vagyunk túl, 29 lepkét sikerült elkapni. A sövényünk kb. 3 méterre van a ház falától, az előszoba ablakain át kiszűrődő fénynek és a bejárati ajtó feletti lámpa fényének köszönhetően a sövényről seprűvel felzavart lepkék mind a fény felé repültek, így a férjem légycsapóval és szúnyogirtó spray-vel felszerelkezve a bejárat környékén irtotta a kártevőket. Nappal még eddig soha nem sikerült ennyit sem felzavarni, sem elkapni.”
Ha Facebookos vagy, itt megnézheted Éva eredeti bejegyzését. Igazából Éváék módszerét szerettem volna kipróbálni magam is, de úgy látszik, a bokraim túl messze voltak a ragyogó fényfolttól, melyet egy irányítható kévéjű lámpa fényével varázsoltam a fehér házfalra. Ezért aztán a felriasztott lepkék repültek a szélrózsa minden irányába, kivéve azt az egy irányt, amelyikben a fényfolt volt.
Egy dolog azonban feltűnt nekem: a lepkék sokkal lassabban és kiszámíthatóbban repültek, mint nappal, ezért egyet rögtön sikerült is elkapnom azzal a kiszolgált lepkehálóval, melyet seprű helyett használtam a felriasztásukhoz. Egy probléma volt csak: a felriasztott lepkék túl hamar kikerültek a ragyogó folt fényköréből, és ezért könnyen szem elől tévesztettem őket.
OK – gondoltam magamban (mert több éves amerikai munkavállalás után ilyen szinten még 27 esztendő múltán is képes angolul gondolkodni az ember) –,
ha a lepke nem megy a fényhez, a fény megy a lepkéhez.
És már indultam is be a házba hűséges Petzl fejlámpámért.
A zombit Zsuzsi találta a gyümölcsöskertünkben, csalánszüretelés közben. A szép zöld hernyót egy üde csalánlevélen vette észre, amint valami fehéret, talán egy lepkekabócát evett (mármint a hernyó). Legalábbis Zsuzsi így értelmezte, amit látott. Ez gyanúsan hangzott, mert a hernyók többsége vegetáriánus. Akad ugyan néhány húskedvelő is közöttük, mint ez itt a videón, de azok Hawaiin élnek, nem pedig Törökbálinton, a Kavicsosban, ahogy a kertet becézzük:
Mindenesetre a dolog felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére kéznél volt a Canon SX50HS fényképezőgépem – Ágitól és Árpitól kaptam a 65. szülinapomra –, melynek gombjain, egy év múltán, kezdek lassan eligazodni. Nagyon jó, hogy kéznél volt a gép, mert a kijelzőjén láttam azt, amit szabad szemmel nem láttam, és most láthatod te is.
Igen, a hernyó rossz irányból közelítette meg a problémát, amennyiben a célja a csomagban lévő tízórai elfogyasztása lett volna.
1. ábra. A fehér dolog – egy gyilkosfürkész bábgubója – kb. 6 mm hosszúságú volt, vagyis a hernyó sem lehetett több 18 mm-nél. Csoda, hogy szabad szemmel nem látta Zsuzsi, melyik a hernyó eleje? Én sem láttam. Azért hord az ember magával egy makrós kamerát, hogy lássa az ilyen apró, de fontos dolgokat. Nos, igen, a kokon a hernyó leghátsó állábai között volt 7 egész napon át, ameddig megfigyeltem, és ki tudja, meddig előtte. (2015.08.30. +IMG_0168_cr Zombi hernyó_cr)
Amikor a felvételeket visszanéztem a kamera keresőjében, rögtön beugrott az alábbi TED videó, melyet Uschi Symmonsszal magyarítottunk 2014-ben:
Ebben a videóban – a 4. perc kezdeténél – van egy hernyó, amelyik valamilyen élősködő darázs kokonjait védi vadul az arra vetődő rovarok ellen, holott a lárvák, amelyek itt bebábozódtak, az ő testében fejlődtek ki, ám a testéből kibújva is uralmat gyakoroltak valahogy fölötte, erre a bizarr zombiviselkedésre kényszerítve őt. (A zombi, küldetését teljesítve, elpusztul a darazsak kirepülése után.)
Nyomban le is teszteltem a feltevésemet, miszerint a mi hernyónk is csak egy zombi lehet. Íme, egy helyszíni videó a hernyónk furcsa viselkedéséről.
A videón elhangzó diagnózist, miszerint a kokonban fürkészdarázs (Ichneumonidae) rejtőzne, Vas Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú-gyűjteményének kurátora, pontosította másnap a „Rovarok, pókok” nevű FB csoportban, ahová a képeket feltettem. Vagyis a kokon nem „valódi fürkészé”, hanem gyilkosfürkészé (Braconidae) A hernyó rendszertani helyét Balogh Diána határolta be nekem ugyanott. Eszerint bagolylepkeféle (Noctuidae), azon belül a Plusiinae alcsalád tagja.
Mindkettőjük megjegyzése nagyon hasznosnak bizonyult, mert pillanatok alatt találtam egy nagyon hasonló képet az angol Wikipediában:
Ha megnyitod az oldalt, a bal oldali képet nézd, mely egy dél-ázsiai felvételt mutat egy nálunk is előforduló lepke hernyójával. Ki tudja, mi van a gubómban, de csodálkoznék, ha nem egy Glyptapanteles faj lenne. Nos, Vas Zoltán szerint „a Glyptapanteles már a Protapanteles szinonimja; az utóbbiból kb 35-36 faj él Magyarországon”. Már csak azt kellene tudni, melyik az – mondom én. És lehet, hogy hamarosan meg is tudom… de ne vágjunk a dolgok elébe!
Úgy látom, Balogh Diána is jó jós volt, mert a Wikipediás kép egy Chrysodeixis faj hernyóját mutatja, valóban a Plusiinae alcsaládból, de a fajt aligha fogom pontosan megtudni. Azt biztosra veszem, hogy nem ugyanaz a faj, mint a képen, de egészen biztos, hogy annak egy közeli rokona.
Röviden összefoglalva a feltételezést: A darázslárva a hernyó testében fejlődött ki, majd valahogy kibújt belőle, hogy bebábozódjon a gazdatest alatt. Ha visszagörgetsz az 1. ábrához, láthatod, hogy hernyó jobb oldalán, kicsivel a kokon előtt látszik is egy barna folt. Szerintem az egy seb: ott bújhatott ki a darázslárva. Vagy itt bújt ki belőle, vagy a fenekén, mert máshol nem látszik semmi elváltozás. A barna folt viszont nem lehet a minta része, mert nincs ilyen folt a hernyó túloldalán:
2. ábra. A hernyó bal oldalán nincs olyan barna folt, mint amilyent az 1. ábrán látsz, az tehát nem lehet a mintázat része. Az lehet a seb, melyen át a darázslárva kijutott belőle, miután a fejlődését befejezve, bábozódásra készült. Hacsak nem a hernyó fenekén bújt ki. (2015.08.30. +IMG_0169_cr Zombi bal)
Ahogy a videón mondtam, a hernyós-kokonos levelet hazavittem, hátha kiderül, miféle darázs bújik elő a kokonból.
A darázs „keltetése”
A csalánlevelet, melyen rajta volt a gubó és a hernyó, az alábbi hermetikus hernyótartályba tettem otthon. Mivel a csalánlevelet szár nélkül téptem le, az alsó részét vattába bugyoláltam, amit dugó módjára beledugtam egy vízzel színig töltött üvegcsébe, hogy az egész vatta teljesen átitatódjon vízzel. Az üvegcsét egy üveg fedelű befőttesbe állítottam, és befedtem. Azért csináltam így, mert egyrészt a zárt tartályban a víz csak annyit párolog, hogy telítse a légteret, másrészt a páratelített légtérben nem kellett tartanom attól, hogy a hernyó kiszárad. Arra is kíváncsi voltam ugyanis, hogy meddig marad életben a hernyó, ha a legalább a külső körülmények kedvezőek számára. A tartályt naponta egyszer kiszellőztettem egy kicsit. Ilyenkor végeztem el az érintési tesztet is, hogy lássam, mozog-e még a hernyó, ha hozzányúlok.
3. ábra. Hermetikus hernyótartály. Azért választottam átlátszó üvegfedelű befőttest, mert a tartály szellőztetésekor biztos akartam lenni abban, hogy az esetlegesen „kikelt” darázs nem a fedél alján lapul, készen arra, hogy elrepüljön, mihelyt a fedelet leemelem az edényről. (2015.09.08. +IMG_0638_cr hermetikus hernyótartály)
Kikelt a darázs
Az első öt nap változás nélkül telt el.
Végre, a hatodik napon, kora délután észrevettem, hogy egy aprócska darázs rendezgeti a szárnyát az üvegben. A mozgását le is videóztam, kívülről.
Készítettem fényképeket is róla – itt csak egyet mutatok, de néhányat még feltettem egy Flickr albumba (lásd a Linkek között).
4. ábra. A kis darázs felülről. Nagy merészen kinyitottam a hermetikusan zárt üveget, remélve, hogy a darázs, mely valószínűleg a délelőtt folyamán bújt ki a kokonból, nem fog elrepülni. Azért mertem ezt megkockáztatni, mert folyton a szárnyát fésülgette, és arra gondoltam, hogy még csak most egyengeti szét. Szerencsére nem repült ki, míg kettőt kattintottam. Ez lett az élesebbik kép a kettő közül. (2015.09.04. +IMG_0435_cr 4 mm-es Braconidae felülről)
A darázs testhossza kb. 4 mm volt a csápjai nélkül. A csápok, a fenti kép alapján becsülve nagyjából ugyancsak 4 mm-esek. Ez azt jelenti, hogy a kokonban a testéhez voltak szorítva, hiszen annak a külső hossza még 6 mm sem volt igazán.
Alig merem bevallani, de a fényképezgetés után a kis darazsat 70%-os alkoholba tettem, amelyben pillanatok alatt elpusztult. Azért volt szükség a megölésére, mert ezek a darázsfajok olyannyira egyformák, hogy fénykép alapján gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek egymástól. Így gyarapodni fog egy példánnyal a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú-gyűjteménye, én pedig remélhetőleg megtudom, milyen darázs tette zombivá a zöld hernyót.
Most már biztos nagyon kíváncsi vagy rá, hogy mi lett a zöld hernyóval.
Tényleg! Mi lett a zöld hernyóval?
A zöld hernyó két nappal élte túl az endoparazitoidját (lásd a Parazitaszótárban), vagyis a kis darazsat. A halála körülményeiben volt valami happy-end-szerű.
Az érintési tesztet a darázs kikelése utáni napon is elvégeztem, semmi változást nem tapasztaltam. Másnap kora délután aztán hiába piszkáltam a hernyót, meg sem moccant.
Gondoltam, most, hogy elpusztult, lefotózom még egyszer utoljára. Kivettem a kis vízzel telt üvegcsét a vattával belerögzített csalánlevéllel együtt a párás környezetet biztosító befőttesből, és kivittem a szabadba. Az első kép készítésekor (5. ábra) még fel sem tűnt, hogy közben a hernyó hátsó része egy kissé lejjebb mozdult a kokonon. Rögtön ezután a hernyó a szemem láttára mászott még lejjebb. A mozgás egy fázisát sikerült elkapnom (lásd a 6. ábrán mutatott felvételt, mely 32 másodperccel az első után készült az EXIF adatok szerint), aztán a hernyó lepottyant a kerti asztalra.
5-6. ábra. Mindössze 32 másodperc telt el a két felvétel között. Alig hittem el, hogy a legalább 8 napja helyhez kötött hernyót mozogni látom. (2015.09.06. +IMG_0511_cr 0 sec - még rajta van, +IMG_0512_cr 32 sec - már elengedte)
Úgy látszik, 2 nap kellett ahhoz, hogy a zombiállapot szűnni kezdjen. A fenti képekből nyilvánvaló, hogy a hernyó hátulja nem volt a gubóra ragadva, hanem egyszerűen csak nem tudott elmozdulni onnan. Az elszabadult és lepottyant hernyó mozgásáról készített videón látszik, hogy a hátsó rész nem mozog rendesen, de legalább szabad. Nem mintha egy hernyónak lenne akkora agya, hogy ezt felfogja, de emberként valahogy jólesik erre gondolni:
A videófelvétel után a hernyót visszatettem a befőttesbe. Néhány óra múlva ellenőriztem, hogy él-e még, de közben csakugyan elpusztult.
Végül mutatok még két felvételt az üres és magára hagyott gubóról. Azt hiszem, tudom, hogy jöhetett ki a darázs a gubójából. Látod azt a hasadást a gubó innenső oldalán? A gubó felső része úgy működhetett, mint egy zsanéros kupak. A darázs egyszerűen felnyomta a fejével, és kibújt. Aztán a kupak visszapattant a helyére, és csak az a kis függőleges csík árulja el megfelelő megvilágításban.
7-8. ábra. A bal oldali kép normális megvilágításban készült. Az üres gubó jobb oldalán van egy nagyjából függőleges csík innen nézve. Ez lehet a hasadás. A túlsó oldalról is lefényképeztem, ott semmilyen csík nem látszott, vagyis a kupak nem vált le teljesen a gubó többi részéről. A jobb oldali képet a Petzl fejlámpám segítségével készítettem. Próbáltam egy kis hátsó megvilágítást adni a gubónak, hátha kiokoskodom valamit. Nos, a sötét dolog a gubó aljén talán a darázslárva régi bőre lehet. Felül a világos csík egyértelműen azt mondja nekem, hogy ott ezen az oldalon fel van hasadva a burok. Egyébként a kokon egész kemény ám, nyilván hatásos védelmet nyújt magában is a bábnak, de azért az a biztos, ha a támadót elriasztja a hernyó hadonászása, amikor a támadó megérinti. (2015.09.06. +IMG_0545_cr a gubó (levélcsúcs jobbra), +IMG_0548_cr a gubó (levélcsúcs jobbra))
Parazitaszótár
parazita – élősködő
gazda – olyan állat, melyen a parazita élősködik
parazitoid – olyan parazita, amelynek „életvitele” végül a gazda pusztulásához vezet
endoparazita – belső élősködő (pl. bélgiliszta), szemben az ektoparazitával, mely külső élősködőt jelent (pl. hajtetű)
endoparazitoid – gondolom, kitaláltad már a jelentését
Ha a Google Chrome 42-es vagy frissebb böngészőjét használod, és AbevJaván keresztül próbáltad elintézni az adóbevallásodat, akkor már belefutottál a címben jelzett problémába. Nos, az enyémet a feleségem töltötte ki, aki Internet Explorert használ. Ezért csak tegnap vettem észre, hogy egy Java appletem nem fut a Chrome-ban, amitől kivert a víz. Azt hittem, hogy az Oracle keményített be megint -- lásd ezt a bejegyzésemet:
Amint a fenti linken utalok rá, van egy rahedli Java appletem (200 körül?) a különböző természettudományi szimulácikat/animációkat tartalmazó gyűjteményeimben (Asimov Téka, Fizlab, Christian & Belloni: Physlet Physics, Kiselev & Kiselev – Interaktív fizika és matematika Javával, Schulphysik.hu: Interaktív fizika Javával). Nem mindegy, hogy a szemétre kerül az összes, vagy sem.
Nos, gyorsan utánanéztem a dolognak. Kiderült, hogy a probléma csak a Chrome böngészőre korlátozódik. A Google ugyanis, a tavaly beharangozott menetrend szerint haladva, a 2015 április közepén bevezetett 42-es Chrome verzióban leállította az NPAPI (Netscape Plug-in Application Programming Interface) alapú beépülő modulokat (plug-in), megadva ezzel a végső választ az informatika valamely általam nem ismert nagy kérdésére, lapátra helyezve a Javát is ugyanezzel a mozdulattal. (Áldozatul estek ezzel további bővítmények is, amelyekben szerencsére én nem vagyok érdekelt, de neked fájhat a hiányuk.)
-----------------------
2015. október 6-i kiegészítés
Ha azért jöttél erre az oldalra, mert abban reménykedsz, hogy a Google, a Chrome gazdája, meggondolta magát, akkor ne is olvasd tovább a bejegyzést a szaggatott vonal alatt, mert az a recept már nem működik.
A Chrome végleg leállította a Java appletek futtatását.
A Java appletek futtatásához más böngészőt kell használnod.
CsabAsztalos megjegyzéséből értesültem arról, hogy létezik a Chrome-hoz egy olyan bővítés, mely bizonyos feltételekkel lejátssza a Java appleteket. Bővebben itt írok erről és még két további bővítményről, melyek kiskaput nyitnak a Java számára:
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen folytatásra szánom magam.
Nos, márciusban többször is körülnéztem Törökbálinton, hogy mi a helyzet buxushernyó ügyében. Készítettem néhány felvételt, s ezeket – néhány megjegyzéssel együtt – feltettem ebbe a Flickr albumba:
Ezek közül kiragadok néhányat a kommentárjaimmal együtt, hogy kényelmesen elolvashasd, ha akarod.
A régi temető buxusai
A kertészek 2015 február/március fordulóján visszavágták a buxusok egy részét, másokat nem bántottak, mert a vékony gallyakban is volt még élet, amiről március 3-án meggyőződtem.
Visszavágott buxusok a régi temetőben
Érintetlenül hagyott és visszavágott buxus
a régi temető szérűskerti részében
A visszavágott bokrok egyelőre siralmas látványt nyújtanak, de elképzelhető, hogy megmaradnak, ha az alvórügyekből kipattanó új hajtásokat megóvják a kertészek a puszpángmolyoktól. Erre van még idő, mert a máshol áttelelt kis hernyókból még ki kell fejlődniük a lepkéknek, s azoknak rá kell petézniük az új (ma még nem létező) hajtásokra.
A visszavágatlan bokrokon azonban a régi, el nem pusztult levelekkel együtt kis hernyók is átteleltek – erről a helyszínen megbizonyosodtam március végén. A kis hernyók hamarosan megtalálják a már kibomló új hajtásokat, ha nem lépnek időben a kertészek.
Nem tudom, mit szól ehhez a Google, de az IE-On-Chrome, az IE Tab és az Open link in IE tab bővítmény kiskaput nyit a Java appletek számára a Chrome böngészőben.
